• Másként olvassuk a nyomtatott szöveget, mint a webtartalmakat
• Az első 10 másodpercben dől el, hogy folytatjuk-e az anyag olvasását
• Jó esetben 40 másodpercet foglalkozik egy átlag olvasó a szövegünkkel
• Jó címmel, közcímekkel, tagolással, kiemeléssel maradásra bírhatjuk a látogatót

A címben szereplő kérdést röviden elintézhetjük annyival, hogy “sehogy”, ám a probléma ennél egy árnyalatnyival összetettebb. Az olvasás  végérvényesen megváltozott napjainkra. Azt már régóta tudják az olvasáskutatók, hogy egyre kevesebbet keressük a betűk társaságát és alapjaiban változott meg az is, hogy mit olvasunk. A webes tartalmakkal pedig még ennél is kíméletlenebbek vagyunk, ott, mint egy randin: az első tíz másodpercben dől el minden.

A nyomtatott sajtó szépen, lassan elsorvad. A korábbi klasszikus, egy-két kolumnás cikkek (1-2 teljes oldalt kitevő anyagok) ma már olyan ritkák, mint általános közéleti poszt alatt az objektív komment. A 8-10-12 ezer karakteres anyagok helyét felváltották a kisebb, egy olvasásra befogadható terjedelmű anyagok. Ezt egyébként a sokat szapult bulvársajtónak köszönhetjük, ott terjedt el ugyanis a gyakorlat, hogy két metró (villamos) megálló között – feláldozva a téma részletekbe menő kidolgozottságát – a végére lehet érni a cikknek.

Túl a betűtengeren

Az előbb említett nagyobb lélegzetű tartalmak idővel átkerültek a weboldalakra, ahol újfajta szövegszerkesztési elvárásoknak kellett megfelelniük. A kutatások ugyanis azt igazolják, hogy a papíralapú nyomtatott anyagokkal szemben egészen másként fest az olvasás a neten. A szemmozgásos vizsgálatok alapján tudjuk, hogy a weboldalakon – eltérően a könyvolvasástól – nem sorról-sorra haladunk, hanem a szöveget E vagy F alakzatban pásztázva. 

Agyunk igyekszik a legfontosabb információkat néhány tizedmásodperc alatt kigyűjteni, mintegy “könyvjelzőzi” azokat a szövegrészeket, amelyeket olvasásra vagy egyáltalán megtekintésre érdemesnek tart (fő- és közcímek, ábrák, képek, grafikonok, kiemelések, egy-egy érdekesnek tűnő bekezdés). Ha a “mazsolázás” eredményesnek bizonyult, abban az esetben vágunk bele a tartalom tényleges végigolvasásába. 

Az olvasás nielseni képlete

A gyorselemzésnek köszönhetően a felhasználók átlagosan csak a szövegek valamivel több, mint egy negyedét olvassák el. Azaz a meglepetésként a végére tartogatott lényegi elemig a legtöbben el sem jutnak.

A New York Times által a praktikus weboldalak guruja, Jacob Nielsen viszont kidolgozott egy képletet, amellyel megállapítható, hogy adott weboldalon mennyi időt fog tölteni egy felhasználó.

A formula tartalmaz egy állandót, ezt 25 mp-nek vette Nielsen. Ennyi idő alatt térképezi fel agyunk az adott oldalt, és ennyi idő kell ahhoz, hogy eldöntsük: maradunk-e vagy kilépünk. 

Ehhez adjuk hozzá a szavak számának és a 0.044-nek a szorzatát. (100 szót nem egész 4 és fél mp alatt olvasunk/tekintünk át). Hogy szemléletesebb legyek, nézzük konkrétabban! Mire idáig eljutottál az olvasásban (ha írsz egy emailt nekem, vendégem vagy egy kávéra!), 329 szót olvastál el. Azaz a formula alapján hozzávetőleg 25+329×0,044=39,476 mp-et töltöttél el ezzel a szöveggel. 

Maradásra bírt olvasó

Ez a nem egész 40 mp azért még jóindulattal sem nevezhető “hosszú távú” kapcsolatnak. Sőt, még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen az első tíz másodpercben eldől, hogy volt-e értelme ínhüvelygyulladást kapnunk az adott szövegért. Nyilvánvaló tehát az összefüggés, az oldalon eltöltött idő és az olvasással befogadott információ mennyiség között. Azaz, minél több időt tölt a felhasználó az adott site-on, annál több okunk van feltételezni, hogy olyasmit talált nálunk, amit érdekesnek tart.

Szövegíróként tehát az a dolgunk, hogy az olvasót olvasásra/maradásra bírjuk. Például a szöveg első bekezdésében olyan információkat célszerű tálalnunk, amelyek elég csábítólag hatnak ahhoz, hogy tovább olvasson a látogató. Ez lehet értékajánlat, vagy a hosszabb bejegyzés “tömörített” formában kínált tartalma. 

A szövegolvasás/értelmezés mankói

A mondanivaló befogadását segíti az is -, de még mennyire! – , ha mankókat adunk az oldal áttekintéséhez. A jó szövegíró az olvasónak címzi az anyagot, vagyis rövid, lényegre törő címet ad, és a két-három bekezdésenként, okosan adagolt közcmekkel ügyesen irányítja a látogató figyelmét. Nem egyetlen webtartalommal akarja bemutatni a teljes iparág, vállalat, személy múltját, jelenét, jövőjét, hanem megelégszik a bekezdésenkénti maximum egy új információval. 

A végeérhetetlen folyószöveg amennyiben a tartalom erre lehetőséget ad, felváltható egyszerű, a többi szöveg elemtől jól elkülöníthető felsorolással. A kulcsmondatokat vagy akár a kulcsszavakat kiemeléssel (más betűmérettel, stílussal, színnel vagy szövegdobozzal) tehetjük még inkább figyelemfelkeltőbbé. Ebben az esetben azért lényeges, hogy önmérsékletet tartsunk, mert amennyiben minden gondolatunkat kiemelésre érdemesnek ítéljük, pont ugyanoda lyukadunk ki, mintha semmit sem emelnénk ki. A legfőbb szempont viszont az, hogy ne éljünk vissza olvasóink türelmével, vagyis képesek legyünk abbahagyni a szövegelést. 

És a végére még egy jó tanács! Ne akarjunk mindenkinek írni! Annak, aki nem szívesen olvas, de információra van szüksége, az ő kedvéért találták fel a videót, képet, grafikont, folyamatábrát. Minden másra ott van a MasterCard Szövegszabász.