Az ősz a meleg pulcsik és a szakmai konferenciákon való felszólalás révén gyakran a meleg helyzetek időszaka. És persze, ahogy hűlnek a napok, egyre többen kezdenek el azon gondolkodni, hogyan lehetne az új évben lendületet, nagyobb láthatóságot adni a cégüknek. A nagyívű elgondolást tett követi, megkeresik a magamfajta szövegszabászt, hogy a diskurzus végén mindketten értékes tapasztalatokkal gazdagodjunk. Igaz, nem mindig olyanokkal, amikre számítottunk.
Sok esetben azt kell, hogy mondjam, a reménybeli megrendelőnek igaza van, amikor úgy dönt, inkább maga (vagy egy kijelölt kolléga, netán a mesterséges intelligencia) írja meg a cikket, előadása szövegét egy profi szövegíró helyett. Most 6 pontban összegyűjtöttem ezeket a helyzeteket.
Egy szakmai évkönyvben, periodikában esetleg egy komolyabb konferencián kapsz lehetőséget a megjelenésre. Vitán felül áll, hogy ez remek alkalom a szakértői mivoltunk megcsillogtatására, helyet követelve magunknak a többi piaci résztvevő mellett az asztalnál.
Sk módszerek
1. Amennyiben biztosak vagyunk benne, hogy a témát mi ismerjük mélységeiben a legjobban (és azt megfelelően képesek is vagyunk tálalni a szakavatott olvasótábornak és hallgatóságnak), úgy tényleg nincs szükség külsős szakemberre. Persze, előfordulhat, hogy nem ennyire speciális a célközönség, ekkor viszont fennáll a veszély: szakmai csőlátásunk végzetes akadályt képez a pályán kívüliek számára is érdekes, magával ragadó és üzletileg hasznot hozó cikk megírásában.
2. Gyakori eset, amikor nem a cégvezető vagy az adott szakterület felelőse írja az ominózus cikket/beszédet, hanem rálőcsölik azt valamelyik adminisztrátor kollégára. Az AS szabvány (Ahogy Sikerül) szerint megszületik az írás, mindenki boldog, jöhet a konfetti zápor. Ha a feladattal megbízott a kívánatos színvonalat hozza, megint csak be kell látnunk, hogy jó döntés született.
3. Mint ahogy abban az esetben is, amikor az egész cécó csak arról szól, hogy mindenféle eredmény nélkül, az iromány elkészítését saját hatáskörbe utalva, vagy házon belül kiosztva a feladatot letudjuk a dolgot. Megvan a szükséges karakterszám, megfelelő távolságból egészen cikknek/beszédnek látszik a dolog. Van benne ugyan néhány elütés, ne adj’ isten helyesírási hiba, de kicsire nem adunk… Ha a kommunikációs placebo is tökéletesen megfelel a célnak, ugorj az előző pont utolsó tagmondatára!
A szövegírás kapaszkodói
Furcsa érzés egyfajta inverz kortesbeszéddel magam ellen érvelni, de van még két opció, amikor tényleg nincs szükség a hozzám hasonló szövegíró munkájára.
4. Aki nemcsak a saját szakterületével van tisztában, de azzal is, hogy hogyan lehet még a legelvontabb témákat is érdekfeszítően, az információkat helyesen porciózva, egyedi stílusban tálalni, annak tényleg felesleges külsős szövegírót bevonni. A dolognak azonban van egy icipici szépséghibája, jelesül az, hogy
bitang nehéz objektíven megítélni: mennyire sikerült valóban közérthető és izgalmas anyagot kerekítenünk.
Értelemszerűen legtöbbször ezt a kellő tisztánlátást sem a családtagjainktól, sem a tőlünk függő kollégáktól nem kapjuk meg. Pedig nagyon fontos lenne a részrehajlástól mentes visszajelzés, főleg akkor, ha publikációnkkal/beszédünkkel nem saját közegünkhöz szólunk. (Ha itt akadsz el, keress bennünket, ebben is tudunk segíteni!) Fogódzók nélkül ugyanis gyakran nem sikerül pontosan belőni, hogy mennyire ajánlott alámerülnünk szakmánk mélységeibe.
“Csak az első mondatot nehéz megírni…”
5. Ha már fejben megvan a szöveg és csak be kell gépelni a szöveget, megint csak felesleges egy külső ember bevonása, mert nincs az a géppuska-kezű copywriter, aki gyorsabban tudna nálad dolgozni. Ellenben,
ha készpénznek vetted a “csak az első mondat megírása nehéz, a többi már megy, mint a karikacsapás” bullshitet, pláne, ha nincs rutinod a szövegírói munkában, akkor tartok tőle, hogy hosszú éjszakák elé nézel.
Tapasztalat, hogy a cégvezetők hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a szövegek megírásával, majd kitörlésével és ismételt megírásával töltött órákat mennyivel hasznosabban és hatékonyabban tölthetnék, ha nem egy teljesen más szakmában tennék meg a kezdő lépéseket, hanem mondjuk vezetnék a cégüket. Egy 1000 szavas cikk megírása egy tapasztalt szövegírónak kb. 4-8 órájába kerül, ugyanez egy a területen járatlannak 10-12 óra is lehet. (Egyszer számold ki az órabéreddel, hogy neked mindez mennyibe kerül! Még így is megéri?)
DIY szövegek
6. És hát itt, a vége felé ejtsünk szót az anyagiakról is, bár az előző posztnál azért valahol már érintettük az idő=pénz egyenletet.
Annál olcsóbban, mint hogy te magad írod a szöveget (vagy az AI-val generáltatsz egy szókupacot), egyetlen szövegíró sem vállalja a munkát.
Jellemzően ezeket a projekteket mi nem pro bono végezzük, azaz van egy korrekt munkadíjunk. Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy az sk. írással valóban azt a hatást váltod-e ki, mint, amit szeretnél? Vajon hozza-e a DIY szöveg a cikktől/előadástól remélt számszerűsíthető vagy előbb-utóbb profitot termő reputációt?
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Amennyiben az iménti pontoknál találva érezted magad, akkor érdemes elgondolkodni egy profi szövegíró bevonásán. Ha már úgyis ezt a blogot olvasod, ne is keresgélj tovább! Egy “írástudó” a szakmád kihívásainak éppúgy meg fog felelni, mint a nyelvi elvárásoknak, miközben egészséges távolságtartással arra is figyel, hogy a kívülállóknak mennyire érthető a végeredmény. De az együttműködés abban az esetben is hasznot hoz, ha nagyobb publicitásra van szükséged, vagy ha a szóban forgó cikkre/beszédre nem önálló tartalomként, hanem a PR/marketing stratégiád részeként tekintesz.
Legfőképp pedig akkor jussunk az eszedbe, ha az előadásod utáni tapsot hallva vagy a publikációdra adott gratuláló üzeneteket olvasva egyszerűen csak azt szeretnéd érezni: ez igazán klassz volt!
