A téma az utcán hever – tartja a mondás. Rám viszont jelen esetben ez egészen biztosan nem vonatkozik, lévén aktuális témánkra nem az utcán, hanem saját otthonunkban leltem. Ikerfiaim ugyanis egy egyetemi feladat kapcsán most szembesültek először az interjúzás gyönyörű, ám korántsem könnyű feladatával. A szakma régi bútordarabjaként igyekeztem nekik gyorstalpalót tartani kérdezéstechnikáról, újságírásról, mire egyik srácom nekem szegezte a meglehetősen indiszkrét kérdést: Anya! Mennyit számít a kor az interjú készítésnél? Másként kérdez egy boomer, mint egy alfa generációs riporter? – Nos, ebben a blogban erre a kérdésre igyekszem (neki és minden, a téma iránt érdeklődőnek) választ adni. Pedig nem is vagyok boomer. 🙂
- Az idősebbek több időt szánnak a háttéranyag összegyűjtésére, a fiatalabbak a közösségi médiából tájékozódnak, vagy az AI segítségét veszik igénybe
- A boomerek és az X-ek hosszabb, átfogóbb kérdéseket tesznek fel, az Y-ok és Z-k direktebbeket
- Az AI figyelmen kívül hagyja az interjúalany személyiségét és a reakciókat
- Egy interjúban az eldöntendő kérdésnek is lehet helye
Kezdjük a kezdeteknél!
Az első lépés az interjúalany alapos feltérképezése. A generációs korfa két végpontján állók (itt most a boomereket és az utánuk következő X-eket nagyvonalúan egy csoportba soroltam, míg az Y-okat és Z-ket, digitális jártasságuk okán szintén egy kalap alá vettem) már ezen a ponton másként közelítenek a feladathoz. Nyilván, most is hangsúlyozom: nem tekinthetünk egyetlen korcsoportot sem egységes, homogén masszának, de azért a jellegzetességek feltűnőek.
A klasszikus újságíráson szocialázódott, régóta fiatal generáció számára az interjúra való felkészülés irgalmatlanul nagy adag háttérinformáció elolvasását, megtekintését jelenti. Számukra a meglehetősen babra munka, a téma analitikus megközelítése jelent garanciát arra, hogy az interjú kezdetén a célszemélyt szinte “személyes ismerősként” köszönthessék és a szokványostól eltérő, eredeti kérdéseket tehessenek fel.
Háttérinformációk a mesterséges intelligenciától
A tizen-huszonévesek ezzel szemben szívesebben kérnek háttérinformációkat a mesterséges intelligenciától vagy a közösségi médiából tájékozódnak. Az aprólékos, elemző metódussal szemben inkább lényegre törő, szintetikus megközelítést részesítik előnyben. Tapasztalataim szerint ők első sorban az alany tevékenységére, eredményeire, hatására és kevésbé a személyiségére, motivációjára kíváncsiak. Sokszor emlegetett tény, hogy ez a generáció mindenki másnál jobban él a jelenben, ezért fogékonyabbak a hot topicokra, az éppen aktuális, felkapott témákra. Ez igaz, mint ahogy az is, hogy tájékozottságuk okán, e téren verhetetlenek.
Interjú: analitikusok és szintetikusok a frontvonalon
Mint látható: ugyanabban a helyzetben egészen másként viselkednek a generációs idővonal két végén állók. Eltérő hozzáállásuk leginkább mégis a kérdések összeállításánál válik tapinthatóvá.
Míg a rangidősek a “műsoridőbe” beférő kérdésmennyiség akár két-háromszorosával, addig a sajtó benjáminjai csak a legszükségesebb készlettel készülnek.
Az idősebbeknél jellemzőbbek a hosszabb, kissé formálisabb jellegű kérdések. (Minden híreszteléssel ellentétben a boomerek és X-ek is igénybe veszik a Chat GPT-t vagy Geminit, de inkább az utólagos ellenőrzésben vagy az ötletelésben kérik a segítségét.) Gyakran a kérdéseket egy, a helyzetet elemző, keretbe helyező kijelentés előzi meg, ami az értelmezésben segíti a válaszadót. De épp így az is jellemző erre a korosztályra, hogy a kérdéscsokrot indokolt esetben félredobva, egy korábbi feleletre vagy a látott reakciókra köt rá a kérdező.
Ezzel szemben a fiatalabbak célirányosabb, informális kérdésekkel készülnek. A gyorsabb, rövidebb, direktebb kérdésektől az egész interjú feszesebbé válik. Ma már nem ritka esetükben, hogy a kérdéssort is az AI-jal íratják meg.
Az AI határai
Amennyiben elegendő háttérinformáció áll az algoritmus rendelkezésére, egészen használható kérdéseket kapunk. Ha viszont mélyebb, személyesebb beszélgetésre készülünk vagy egy viszonylag kevéssé ismert személyt tervezünk mikrofonvégre kapni, nem biztos, hogy megfelelő segítségre számíthatunk tőle. A mesterséges intelligenciával generált kérdések ugyanis gyakran általánosak, sablonosak, nem képesek megragadni az interjúalany személyiségét. Az így,
előre megírt kérdéssor nagyjából addig működik, amíg az interjúalany “szabályszerűen” viselkedik. Abban a pillanatban viszont, amikor a kérdezett akár csak egy grimasszal, egy szarkasztikus megjegyzéssel, netán egy visszakérdezéssel eltéríti a beszélgetést, interjúnk kiszámíthatatlanná válhat.
Említettem, hogy az időrabló kutatómunka nem az Y generáció erőssége. Mentségükre legyen azonban mondva: legtöbbször nincs is szükségük a háttér hosszas feltérképezésére, mivel előre számolnak az utómunkában feltett rásegítéssel. Jól nevelt digitális bennszülöttek módjára komplex módon tekintenek a feladatra, azaz eleve úgy terveznek (feltételezve, hogy az anyag elektronikus formában jelenik meg), hogy a beszélgetés alatt valamilyen magyarázó bejátszást, infografikát, fotót, hanganyagot vágnak majd be.
Fekete, fehér, igen, nem
Nyilván, azzal sem mondok túl sok újat, hogy az eltérő életkor eltérő értékrendet és prioritást is jelent. És persze, ne feledkezzünk meg a feltett kérdések mélységét és a kapott válaszok értelmezését meghatározó élettapasztalatról sem, ami éppúgy befolyásolhatja az interjú során felmerülő témákat, mint a kérdések típusát, mélységét.
Míg a boomerek (itt most pusztán korcsoportként nevezem így a halmaz elemeit, nem pejoratív felhanggal használom ezt a kifejezést. De értelemszerűen az X-eket is ideértjük.) jól tudják dekódolni a nonverbális kommunikációt (egy kérdésre megjelenő finom grimaszt, hátrahúzódást, a hangszín megváltozását, testbeszédet stb.), addig ez a képesség halványabban van jelen az ifjabbaknál. Arra, hogy ezek a finom reakciók hogyan segíthetik vagy éppen hogyan módosíthatják egy interjú kimenetelét, az AI nem tud választ adni, pedig ezek azok a jelzések, amelyeket figyelembe véve spontán, az eltervezettnél jóval mélyebb és élvezetesebb beszélgetésre nyílik lehetőségünk.
Az utolsó szó
Bár az újságírás Kába kövének tekintjük azt a szabályt, hogy egy interjú során soha nem teszünk fel eldöntendő kérdést, a témában már jártasabbak (jó okkal) ezt időről-időre megszegik.
Miért is ne lehetne például egy cégvezér pályafutásáról szóló interjú végén (a beszélgetés fókuszában a szakmai karrierje, a siker árát jelentő számos lemondás áll) feltenni azt a kérdést: a nehézségek ellenére megérte-e ez az egész? Akár igennel, akár nemmel válaszol alanyunk, a zárómondat mindenképpen beszédes lesz. És az az egyetlen szó lesz majd az, amiért tulajdonképpen az egész interjú készült.
Néhány hasznos link a témában:
https://www.youtube.com/watch
https://www.youtube.com/watch
