• Az élőbeszéd még nem írott szöveg
• Nem biztos, hogy a nagyfőnök a legjobb interjúalany
• Ne küldjük el előre a kérdéseket, megjelenés előtt viszont egyeztessünk!
• Minimum 4 óra

Ahogy az úriszabóságban készült ruhadarabot a fast fashion holmiktól egy apró selyem címke (nem az a kivághatatlan, nejlon tacepaó, hanem a finoman simuló, körbevarrt fajta), úgy a valódi PR szövegírást a “kilóra” írt blogoktól az interjú jelenléte különbözteti meg. A műfajé, amely kellő távolságból szemlélve rém könnyűnek tűnik, ám profi művelői pontosan tudják, hogy sokkal több egyszerű ujjgyakorlatnál, és azt is, hogy jól megírva mennyi hasznot hozhat egy vállalatnak. 

A világ legegyszerűbb dolga az interjú készítés. Csak egy kényelmes fotel kell hozzá meg egy beszélgetőpartner és ennyi! (Na, jó! A haladók lehet, hogy a hozzávalók listájára még felveszik a diktafont is.) Sokak fejében ez a kép él a dologról, pedig az interjú ennél némileg összetettebb. Éppen ezért teljesen kezdőknek nem célszerű ezzel indítani a pályafutásukat, érdemesebb jártasabb szövegíróra bízni a feladatot. Pláne, ha az interjúval üzleti céljaink vannak.

A lényegről pár mondatban

Kezdjük mindjárt az interjúalany kiválasztásával! A feketeöves PR szövegírók/újságírók jól tudják, hogy vannak a könnyű interjúalanyok és van mindenki más. Azaz ismerjük azt a típust, aki nehezen nyílik meg egy interjú szituációban és lámpalázában maximum egyszavas válaszokra képes. Másokat meg úgy elragad a hév, hogy menet közben alig győzzük őket visszaterelni a beszélgetés eredeti medrébe. Előbbi esetben a szűkszavú szóra bírása, utóbbinál pedig a központi témához képest mellékvágánynak számító elkalandozások megfékezése a cél.

Bár gyakran a szerkesztés során (főleg a videóknál) kivágják a kérdéseket, a kérdező személye egyáltalán nem másodlagos.

Okos kérdésekkel, a téma finom irányításával, egy-egy kérdéskör rövid felvázolásával komoly szerepet vállal a kérdező. Arra viszont azért érdemes figyelni, hogy az interjú nem rólunk, hanem a választ adó illetőről szól, tehát kérdezés címén ne csináljunk magunknak show műsort!

Nem kell mindig a nagyfőnök!

Megint másik nézőpont, hogy az adott üzleti cél érdekében kit érdemes megszólaltatni? Gyakran a vállalati hierarchia feltétlen tiszteletben tartása okán mindenáron a “nagyfőnököt” kapják mikrofon/diktafon végre, pedig lehet, hogy egy osztályvezető vagy éppen az újításon dolgozó kolléga sokkal érdekesebb, részletesebb, az olvasó számára többet mondó információkkal szolgálhat az adott témáról. 

Gépírókisasszony kerestetik?

A téma és az interjúalany személyének ismeretében a következő akadályt a “hogyan írjuk meg?” kérdésköre jelenti. Szimpatikusnak tűnik, hogy az interjúban elhangzó mondatokat elég egyszerűen leírni, de most az nyert, aki arra fogadott, hogy itt is van még egy-két finomság, amit érdemes szem előtt tartani.

A mikrofonállványtól ugyanis az különbözteti meg a profi szövegírót/újságírót, hogy pontosan tudja: a rögzített beszéd nem tehető át egy az egyben írott szöveggé. 

Élőben ugyanis kevésbé szerkesztettek a mondataink: elkalandozunk, csapongunk, gyakran nincs vége a mondanivalónknak, jobb esetben két bekezdéssel később csak eljutunk a nyugvópontra, ha viszont nincs szerencsénk (és/vagy nem vagyunk elég céltudatosak, következetesek, hogy kérdéseinkkel kiderítsük ezt) örök titok marad, mire is gondolt a költő. És akkor az esetleges nyelvi helytelenségekről még nem is beszéltünk. 

Interjú: javított kiadás

Minden esetben a szövegíró dolga ezeket a hibákat kigyomlálni, a logikailag egymáshoz tartozó gondolati elemeket egymáshoz fűzni, azaz újság/weboldal képessé tenni az anyagot. (És ez még akkor is így van, ha a szakmai legendárium bővelkedik az olyan történetekben, ahol a másfél órás beszélgetést az első hangtól az utolsóig begépelve adta le a zsurnaliszta, hogy aztán ugyanez a rettenet másnap két kolumnás, gigászi szókupacként köszönjön ránk az újságban.)

Akkor végeztük jól a munkánkat, ha a végeredmény nem szó szerinti leirata a beszélgetésnek, hanem annak “javított kiadása”, vagyis teljes mértékben tükrözi a nyilatkozó által elmondottakat, de az eredeti szövegnél szabatosabb, összeszedettebb, szerkesztettebb. Ilyen kegyelmi állapotban sóhajt fel az egyébként rém szorongásos, rendkívül rosszul beszélő alany: “Istenem! Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudok nyilatkozni!”.

Ne játsszunk kérdezz-feleleket!

Örök kérdés, hogy az interjúra kiszemelt célszemélynek “akkor most küldjük meg előre a kérdéseket, vagy ne”? Azoknak, akik írásomon fellelkesülve belevágnának az interjúzásba, azt javaslom: ne konkrét kérdéseket, hanem érintendő témaköröket jelöljenek meg. (Kivételt képeznek ez alól a hivatalos szervezetek, ahol minden kérdést napokkal/hetekkel előre meg kell küldeni, másképp szóba sem állnak velünk – nincs apelláta.) Ellenkező esetben túlságosan irányítottá, “kérdezz-felelekké” válik a beszélgetés. Pedig egy jó interjúnak – még akkor is, ha mély szakmai kérdésekről van szó – épp a spontaneitás, a jóízű beszélgetés a lényege. Kezdőként feltétlenül, de még rutinos szövegíróként is erősen ajánlott publikálás előtt visszaküldeni a “feladóhoz” az anyagot, így az esetleges hibákat, félrehallásokat és -értéseket lesz módunk kijavítani – mindenki megelégedettségére.

Ismerni kell az embert, ismerni kell a témát

Egy apró, de lényeges dologról eddig nem ejtettem szót, pedig enélkül képtelenség olvasmányos, mégis informatív interjút készíteni. Sőt, mindennek ez az origója, a felkészülés. Fontos legalább nagy vonalakban tudni, hogy kivel ülünk le beszélgetni és értelemszerűen a témáról is kell, hogy legyen némi halványlila segéd fogalmunk. Így és csak így kerülhető el, hogy a “Kérem mutassa be önmagát!” nyitó kérdéssel már a startvonalnál beárazzuk magunkat.

Végy három heti hidegélelmet!

Igen, az interjúkészítés időigényes folyamat. Ha csak magát a beszélgetést nézzük, az időtartam fél órától akár 2 óráig is elhúzódhat. Adjuk hozzá még a felkészülést, ami alaphangon legalább egy óra, és legalább kétszer ennyi időbeli telik megírni, szerkeszteni, korrektúrázni, végül az interjúalany észrevételeinek megfelelően módosítani az anyagot. 

Ha nem érdekel, ne csináld!

A legvégére hagytam a talán legfontosabb összetevőt, a kérdező kíváncsiságát, ami nélkül írhatunk ugyan interjúnak látszó mondathalmazt, de az nem lesz se szórakoztató, se igazán informatív.

Kellő nyitottság, érdeklődés hiányában csak egy “szódával elmegy” jellegű iparos munkát adunk majd ki a kezünkből ahelyett, hogy a túloldalon ülő emberről, annak tevékenységéről, a gondolkodásáról egy jól szerkesztett, az olvasót magával ragadó, ezzel együtt a cég számára is hasznos pillanatképet készítenénk.

Kérdezőként mindig a majdani olvasót képviseljük, tehát minden olyan részlet, ami számunkra nem világos, az olvasónak sem lesz az. Nem szégyen – különösen, ha egy miénktől eltérő szakterület képviselőjével beszélgetünk – kérdezni! Ezért vagyunk ugyanis ott!

A kérdés vázlattól a GPS-ig

Az előre megírt kérdés vázlat nagy segítség, de nem érdemes mereven ragaszkodni a struktúránkhoz (elvégre a GPS-t is felülbíráljuk, ha úgy hozza a helyzet), adjunk mozgásteret a válaszolónak, mert könnyen előfordulhat, hogy az eredeti elképzelésünknél sokkal izgalmasabb nézőpontból közelít majd a témához.

Igen, bármilyen szakmai anyagot is írunk – ha ezt a műfajt választjuk – a kötelező információk mellett legalább néhány kikacsintás, megjegyzés, eredeti szófordulat erejéig helyet kell, hogy kapjon maga az ember, akiért ezt az egészet csináltuk, különben írásunk nem lesz egyéb egy szépen megkomponált, de valódi tartalom nélküli tartalomnál. Ha ennyi bőven elég, akkor a mesterséges intelligencia olcsóbb, gyorsabb megoldást kínál, a hasznot hozó PR-hoz/marketinghez viszont még a kevésnél is kevesebb.

Ütős interjúra van szükséged? Mindegy, hogy a diktafon melyik oldalán ülsz majd, keress bennünket, ha nincs megfelelő gyakorlatod a nyilatkozattételben vagy a kérdezésben! Magad írnád meg az anyagot, de bizonytalan vagy? Tanácsadásunkon felkészítünk téged a legfontosabbakra. És persze akkor is rendelkezésedre állunk, ha köszönöd szépen, de inkább a profikra bíznád a munkát.

Inspiráció gyanánt itt találsz néhány interjút: