- Gyorsan adódó lehetőségeknél előny a kommunikációs csapattal való összeszokottság
- Határozzuk meg az újságcikk fő üzenetét!
- Ne regényt, hanem sajtóanyagot írjunk
- Célszerű dinamikus fotót választani
Nem árulok zsákbamacskát, üzletileg nyilván nekünk a folyamatos szövegírás kifizetődőbb. De nemcsak nekünk, hanem partnereinknek is előnyösebb, ha nem egy-egy villám projekt erejéig, hanem hosszabb távon működnek együtt bejáratott szövegíró csapatunkkal – mondjuk a Szövegszabásszal.
Nézzünk egy példát! Az ügyfélnek befut egy extra lehetőség, megjelenhet egy szép, nagy, kövér felületen az egyik online újságban, az időkapu viszont csak rövid ideig van nyitva. A lap célközönsége ideális, a terjedelem bőkezű információátadást tesz lehetővé, ám ez a turbó fokozat nem hagy időt, hogy hosszasan interjúzzunk, átbeszéljük: az adott ügyfél milyen üzeneteket szeretne továbbítani, milyen képet látna szívesen magáról.
Csak finomhangolás kell
Ilyen esetben – ha már hosszú évek összecsiszolódása és megközelítően ezer blog, poszt, sajtóanyag, egyéb, a témában írt szöveges tartalom öregbíti kapcsolatunkat – a szövegírás, a sajtóanyag összeállítása nem igényel különösebben nagy erőfeszítést. Legalábbis a cégvezető részéről, megteszi ezt helyette a szövegíró team.
Már annyi tudás van a fejünkben a cégről, hogy elegendő csak annyit tisztázni, épp mire helyezzük a hangsúlyokat, a korábbi márkakommunikációhoz képest szeretnének-e/célszerű-e új információkat is eljuttatni az olvasókhoz.
Szövegírás avagy mi kerüljön a sajtó pakkba?
A többi innentől kezdődően már szövegírás/PR munka. Az előzetes egyeztetéseknek megfelelően felvázoljuk, hogy milyen képet/üzenetet szeretnénk a sajtó felé közvetíteni és összeállítjuk a sajtóanyagot, benne minden olyan információval, ami az újságírók számára hasznos lehet.
Mindezt úgy, hogy a témában nem, vagy csak kevésbé járatos újságíró is eligazodjon rajta. Azaz a szakkifejezések számának potméterét a minimumra tekerjük, ahol pedig mégis szükséges a szakzsargon használata, ott pontosan megmagyarázzuk annak jelentését.
A szövegírás fontos eleme, hogy jól tagolva, az információkat ügyesen porciózva tálaljuk a szakmában – vélhetően a nálunknál kevésbé járatos – zsurnalisztának a tényeket. (Értelemszerűen ez az eset azt a helyzetet modellezi, amikor nem szakújságíró készíti majd a cégről/témáról szóló írást. A szaklapokban megjelenő cikkeknél a “közös nyelv” ugyanis alapnak tekinthető.)
A pokolba vezető út kövei
És itt érkezünk el a következő buktatóhoz, amit a szövegírás, sajtóanyag előkészítés terén járatlanok gyakran elkövetnek. Éppen abból kiindulva, hogy az újságíró az adott szegmensben/tevékenységben nem annyira bennfentes, gyakran egy Háború és béke hosszúságú sajtóanyaggal segítik/hátráltatják (megfelelő rész aláhúzandó!) a munkáját. Viszont nem hátrány, ha a témában korábban írt cikkeink linkjeit elhelyezzük az átküldött anyagban.
A kimerítő mennyiségű információ akár hasznunkra is válhatna, ám ez sok esetben épp a fordítottját eredményezi.
Az újságírónak összekészített csomagban nem szükséges a pályán megtett első lépéseinktől, az eltelt évek alatt megvalósított valamennyi projekt legkisebb részletéig mindent leírni.
Ennyi ideje/türelme és ekkora felülete ugyanis minden bizonnyal nem lesz a cikk írójának! Ha könyvet szeretnénk íratni, az egy másik történet.
Maximum 3 üzenet a névjegykártya mellé
Akármilyen közhelyes, de mégiscsak igaz: ez esetben is a kevesebb több!
Célszerű tehát maximum 2-3 üzenetet, a vállalkozás életének legfontosabb, a jelenlegi marketing/PR céljaink szempontjából leglényegesebb mérföldköveit feltüntetni,
bónuszként pedig (ez előfordulhat, hogy nem kerül majd be az anyagba, mégis hasznos háttérinfó) a cégünk “névjegykártyáját” mellékelni. Mindenképp adjunk meg egy telefonszámot, amin kérdés esetén felhívhat minket vagy a területet jól ismerő szövegírónkat a cikkíró, mert bár lehet, hogy úgy érezzük: minden hasznos információt megadtunk, a lap jellegéből adódóan esetleg mégis szükséges lehet egy kis kiegészítés.
Élet a ciánozáson túl…
No és csomagoljunk a “pakkba” 4-5 fotót is vállalkozásunkról! Tapasztalatom szerint legtöbbször ez a leggyengébb láncszeme a sajtónak címzett szériafelszerelésnek, mivel vagy sablonos protokoll fotót vagy statikus, üzemcsarnokot/berendezést ábrázoló képet kap az újságíró.
A steril, “közvetlenül a ciánozás után készült” gyártósori képek legfeljebb a vállalkozás műszaki felszereltségéről árulkodnak, de a pozitív reputációt megalapozó “nálunk jó hangulatban és jó tempóban folyik a munka” körülményekről már nem adnak jelzést.
A médiumok (mindegy, hogy print vagy online kiadványról beszélünk) a címekkel és a nyitóképpel adják el magukat, vagyis jelen esetben minket. Utóbbi rajtunk múlik. Ha a kép nem ragadja meg az olvasót, nagy valószínűséggel a cikkbe sem fog belekattintani, beleolvasni. Magyarán: jó eséllyel üzenetünk sem fog célba érni.
Nézzük át az elmúlt évek “fotótermését” és a legsikerültebb képeket (pl. egy csapat dolgozót a műszakban) gyűjtsük össze, amelyből majd az adott médium választhat. (Értelemszerűen a személyiségi jogi kérdéseket érdemes a kép megjelentetése előtt a szereplőkkel tisztázni.)
Tiszta haszon
Amennyiben hosszú évekre visszatekintő kapcsolatban állunk PR/marketinges csapatunkkal, sem az e célt szolgáló szövegírás, sem a fotók kiválasztása nem minket terhel. Legfeljebb egy gyors egyeztetésnyi időnket rabolja majd a dolog. A jól sikerült cikk az újságban és azt azt követő üzleti haszon viszont mind a miénk! Hát nem megéri?
