• A külsős beszédíróval való együttműködés első lépése a személyes egyeztetés
• Nem mindegy, hogy milyen eseményen hangzik el a beszéd, mi lesz a fő üzenet
• Lényeges szempont, hogy hány perces felszólalást tervezünk
• A beszédnél nem a szövegíró, hanem a leendő szónok stílusa a mérvadó
• A szöveg végi összefoglaló rögzíti a lényeges gondolatokat

Bő egy hónap múlva véget ér a tanév és kezdetét veszik az igazgatói évzáró beszédek, amelyek tapasztalataim szerint a szónoklás erényeinek és hibáinak legszélesebb tárházát kínálják. Persze nem kell ahhoz iskolaigazgatónak lenni, hogy valakinek nagy nyilvánosság előtt kelljen megszólalnia. A retorika terén járatlanok ezt a legtöbbször úgy hidalják át, hogy egy többé-kevésbé jó tollú ismerőssel (ideális esetben egy szövegíróval) íratják meg beszédüket. A szöveg elkészül, főhősünk felolvassa, a végén vastaps és boldogan élnek, míg meg nem halnak – gondolhatnánk. De, ha ilyen szimpla lenne ez a történet, akkor most nem olvasnád ezt a cikket.

Gimnáziumunk rigorózus igazgatója minden ünnepségen mikrofon elé lépett. Beszédeit türelemmel végighallgatuk, de ma már egyet sem tudnék felidézni. Egyszer azonban helyettese, a kiváló magyartanárom kapta meg a feladatot. Ünnepi szónoklatának központi témáját a gimnáziumi ténykedésünk statisztikája adta. Nem kis munkával összeszámolta, hogy hány oldalon kellett (volna) átrágni magunkat, hány matematika példát oldottunk meg, és hány órát/percet töltöttünk az iskolapadban.

Amikor a közönség elfelejt unatkozni

A szokásos szentimentális vagy hivatalos beszédekkel szemben az egymásra dobált száraz adatok annyira mellbevágóak voltak, hogy elfelejtettünk unatkozni. Természetesen a szépen felépített beszéd konklúziót is tartogatott: az intézményben töltött időnk nem egyenlő az oldal- és óraszámokkal. A közoktatás utolsó négy éve alatt a cosinuson, kovalens kötéseken és Maxwell-törvényeken túl sok minden egyebet – például emberséget, kitartást is – tanultunk.

Egykori tanárommal ellentétben nem mindenki tud ilyen nagy hatású szöveget írni, ilyenkor lép a képbe egy írástudó idegen. Nézzük, mire érdemes odafigyelni, ha beszédünkhöz külsős szövegíró segítségét vesszük igénybe. (Figyelem, az előadó beszédstílusával, gesztikulációjával jelen cikkünk nem foglalkozik, csak a szövegírásra koncentrál.)

Kezdjük egy kávéval és egy beszélgetéssel!

Ha a szövegíróval ezelőtt még nem dolgoztunk együtt, az első (még inkább a nulladik) lépés mindig egy beszélgetés kell, hogy legyen. Az írásos feladategyeztetés ez alkalommal sajnos nem vezet célra, nemigen kerülhető meg a személyes vagy legalább az online találkozó. A beszédíró ugyanis ilyenkor térképezi fel a megbízó beszédstílusát, szóhasználatát, habitusát és következtetéseket von le előadói képességeiről.

Ugyanekkor érdemes tisztázni, hogy mi lesz a beszéd fő üzenete? (Fájdalom, az, hogy “azt szeretném, hogy mindenki rám figyeljen!”, nem üzenet!) A jó szöveg e központi mondanivaló köré épül fel, a profi szövegíró pedig már az első beszélgetésnél jól be tudja lőni, mire érdemes kihegyezni a felszólalást. Ajánlott ezt az üzenetet egyetlen rövid mondatban megfogalmazni.

Szövegíró rádiós trükkökkel

Sok esetben elmarad a kérdés – pedig elég lényeges elem – , hogy mennyi időt kap a szónok. Így aztán a szerző legjobb tudása szerint meg is születik az írás, ami aztán előadván vagy belefér az adott keretbe vagy nem… Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mindössze 3 perc áll rendelkezésre ahhoz, hogy a székhez szögezzük a hallgatóságot, vagy 10-15 perces (esetleg hosszabb) nagymonológra kaptunk felkérést.

Olyan is előfordul, hogy nincs konkrét időkeret, az időtartamot a szónokra bízzák. Ilyen esetben megint csak a “vendégszerző” feladata jelezni, hogy a megbízó személyiségéből, felkészültségéből, habitusából adódóan és a célközönség ismeretében hány perces beszédet tart optimálisnak. Épp elég vicces videót láttunk már véget nem érő, unalomba fulladt konferenciákról, álomba ringató céges beszédekről ahhoz, hogy ne akarjuk még eggyel megtoldani a sort.

A “mennyi az annyi” kérdése már csak azért is kiemelten fontos, mert a szónoklás terén járatlanok gyakran nem tudják megsaccolni, hogy mégis milyen terjedelmű szöveggel lehet megtölteni a számukra adott időkeretetet. Rádiós berkekben használatos erre egy speciális időmérő, eszerint 1 perc nyormál beszédsebességgel elmondott hangzó szöveg 12 sor/60 leütésnyi (kb. 720 karakternyi) írott anyagnak felel meg.

Nemcsak olvashatónak, de elmondhatónak is kell lennie a szövegnek!

Ha az iméntieket tisztáztuk, kezdődhet a tényleges szövegírói munka. Még az írásban kiválóan kommunikálók is elfeledkeznek néha arról, hogy a szövegnek nemcsak írásban kell klappolnia, hanem “élőben” is. Papíron ugyanis még a viszonylag hosszú mondatok is előbb-utóbb értelmezhetők.

Az előadó (életfunkciói) szempontjából pedig nem elhanyagolható szempont, hogy időnként levegőt is kell vennie, vagyis érdemes kerülni a tizenkét tagmondatos retteneteket.

Ha csak nem az akadémiai székfoglalónkra készülünk, nincs szükség bonyolult, tudományos megfogalmazásra. Sőt, ez kezdőként vagy nem szakmai közönség előtt kifejezetten ellenjavallt, mert a hallgatóság számára nehezen értelmezhetővé, unalmassá teszi a szöveget, rosszabb esetben pedig maga a szónok is belezavarodhat a beszédébe.

Apró technikai trükk, hogy a könnyebb olvashatóság, áttekinthetőség kedvéért szerencsés, ha a beszédet nem egybefolyó betűtengerként, hanem 4-6 soros bekezdésekre tördelt szövegként nyomtatjuk ki. Ezzel a szónoki emelvényen jobban navigálhatunk a sorok között és követhetővé válik, hogy mi hangzott már el. A rutinos szövegíró eleve így készíti el az anyagot, a lényeges szavakat, kifejezéseket már vastagon szedve vagy nagy betűkkel írja, ezzel is segítve az előadót.

… mintha én írtam volna

Természetes, hogy a pódiumon mindenki a legjobb formáját szeretné hozni és igyekszik választékosan kifejezni magát. A tapasztalt szövegíró viszont mindezt az egyénre szabva teszi (ezért is kell az a bizonyos “első randi”), nem erőszakol a megbízóra egy fennkölt vagy “cool”, ám tőle idegen beszédstílust. Az övétől nagyon eltérő szókészlet, kifejezési mód minden bizonnyal hamar elárulja majd, hogy főszereplőnk idegen tollakkal próbál ékeskedni, ráadásul nem is túl sikeresen.

A végtelenül unalmas, lapos beszédek közös jellemzője, hogy előadóik egyszerű adatközlővé fokozzák le magukat. A tartalmat illetően nem használják a storytellinget, nincsenek élményt adó részletek, a téma szempontjából releváns példák, csak számok, tények végtelen halmazát borítják a publikumra. Pedig a találó történetek éppen azzal keltik fel a hallgatóság érdeklődését, hogy “kilógnak” a szövegkörnyezetből. Személyessé, érdekessé, jobban befogadhatóvá teszik még a legszárazabb mondanivalót is. Egy beszédírásban jártas szakemberrel való együttműködés során számíts arra, hogy rákérdez, van-e a témába vágó, elmesélhető történeted.

Na, még egyszer!

Minden felszólaló célja, hogy maradandó emléket hagyjon a hallgatóságban. Ennek sikere azonban gyakran fordítottan arányos a beszéd hosszával.

Amennyiben külsős szövegíróval dolgozunk, célszerű egyeztetni, hogy mi mit tartunk a leglényegesebbnek, ő az utolsó 5-6 mondatban ezeket emeli ki, mintegy megismételve a korábban elhangzott állításokat.

A pódium előtt nincs súgólyuk

A szövegíró munkája nagyjából itt véget is ér. A többi már a leendő szókon múlik. Már csak egyetlen kérdés van hátra, amit még a “világot jelentő deszkákra” lépésünk előtt meg kell válaszolnunk magunknak, jelesül, hogy rögtönzünk vagy inkább ragaszkodunk a papírhoz? Különösen a más által megírt, hosszabb beszédeknél kockázatos bevállalni, hogy fejből mondjuk el a teljes szöveget. (15-20 ezer karakteres szövegeknél azért ez emberes munka!) Nem vagyunk színészek, a pódium előtt nincs súgólyuk. Tapasztalatom szerint szinte mindig akad egy pillanatnyi rövidzárlat, ami kizökkentheti még a legprofibb beszélőt is. Sokkal szimpatikusabb és emberibb (főleg, ha nincs túl nagy gyakorlatunk a szónoklásban), ha a papírból/súgó monitor fölött kinézve, felolvassuk szövegünket, mint nagy mellénnyel előadni Cicerót, miközben görcsösen próbálunk visszaemlékezni, hogy tulajdonképpen mi a frászt is akartunk mondani.

Ezek után talán azt már tudod, hogy milyen beszédet NEM akarsz tartani, de azt még nem, hogy milyet is szeretnél. Hívj fel vagy írj nekünk, ahogy előtted már számos előadó tette. Negyedszázados rutinunkkal neked is segítünk megtalálni a hangodat.