• Vezércikk: egy vállalkozás vagy szervezet álláspontját tükröző vélemény 
• Még a negatív apropóból is pozitív kicsengésű anyagot írjunk!
• Arcot ad a pozíciónak, ezért kötelező az aláírás és fotó 
• Elég havonta egyszer beköszönni az újságba

Ha a címben szereplő “vezércikk” szó olvastán kesernyés ízt érzel a szádban, az nem a véletlen műve. A műfajt ugyanis jó 40-50 évvel ezelőtt teljesen bekebelezte az akkor uralkodó ideológia, ennek következtében pedig vezércikk gyanánt a főszerkesztők az újságok címoldalán szépen felmondták a pártközpontból kapott leckét. Miért lehet mégis érdekes ez nekünk? Azért, mert, ha felülemelkedünk a műfaj múltján, remek eszközt kapunk, amely segítségével víziónkat, cégfilozófiánkat, a vállalkozásunkkal kapcsolatos reflexióinkat egyes szám első személyben megoszthatjuk munkatársainkkal vagy a külvilággal. 

Azon főnökök – és itt lényeges a “főnök” szó használata – akikről a cég dolgozói csak annyit tudnak, hogy ő az, aki autójával a bejárathoz a legközelebb parkol és aki egy párnázott ajtajú irodában “lakik”, de akiről nem derül ki, hogy mit csinál egész nap, azok most nyugodtan kattintsanak a jobb felső sarokban lévő X-re. Írásom nem nekik szól.
Azon vezetőknek viszont, akiknek fontos, hogy elképzeléseiket valamint a napi történések vállalatra gyakorolt hatását megismertessék dolgozóikkal/vagy partnereikkel, mindenképpen érdemes elolvasni jelen írásomat.

Keressünk apropót!

Nyugalom! Nem fogunk nagyon belemerülni a sajtóműfajok feneketlen bugyraiba, épp csak szőrmentén vizsgáljuk meg a szóban forgó tartalmat. Az írott sajtóra jellemző műfaj ez, ami mindig valami jelentős hírértékkel bíró eseményt vesz alapul. Mindegy, hogy gazdasági, kulturális, politikai vagy egyéb történés adja-e az apropót, a vezércikk írója ebből von le következtetéseket, és innen építkezve fejti ki véleményét.

Akkor, amikor ma a nyomtatott vállalati újságoknak jószerével írmagját sem találjuk, a vezércikk műfaja is teljesen kiveszett. Logikailag nehezen magyarázható, hogy ha a papíralapú újságok teljes egészében átköltözhettek az online térbe, a vezérigazgatói/ügyvezetői cikkek miért nem voltak képesek túlélni ezt a kataklizmát?
Amennyiben el tudunk vonatkoztatni a vezércikkre rárakódott történelmi üledéktől, és felfedezzük az ebben rejlő lehetőségeket, haszonnal alkalmazhatjuk azt cégünkben.
Nézzük, hogyan!

Nagyfőnöki üzenet más tollából

Tisztában vagyok azzal, hogy vállalatvezetés egész embert kíván, ezért emellett már nem igazán marad idő/szabad vegyérték “újságíróskodni”. De jó hír, hogy nem is feltétlenül kell!

Nagy kérdés, hogy milyen időközönként tegye tiszteletét olvasóinál a nagyfőnök? Naponta, hetente, havonta vagy még ritkábban? Mivel a vállalatvezetés igen felelősségteljes munka, ezért nem igazán látom kivitelezhetőnek, hogy naponta készüljenek nagyfőnöki vezércikkek. És ilyen sűrűségben nincs is rájuk szükség, hiszen súlyukat épp az adja meg, hogy viszonylag ritkán, egy-egy fontosabb témában közlik a menedzsment álláspontját.

Tapasztalatom szerint azonban még a mindennapok turbulenciájába került legelfoglaltabb vezérigazgató is tud szakítani havonta legalább egy fél órát arra, hogy megossza a gondolatait sajtósával vagy külsős kommunikációs partnerével. Ebből aztán már a tapasztalt szakember (mondjuk, épp a Szövegszabász) képes olyan anyagot írni, ami tükrözi mind a vállalatvezető, mind az általa irányított cég álláspontját, jövőképét. 

Nem zárszámadás. Vezércikk!

Egy szó mint száz, jól alkalmazva okos eszköz lehet egy direktor életében, ám, annyira azért mégsem “smart”, hogy általa termelési regényt tegyünk közzé. Szubjektív mivoltából adódóan a vezércikk az emberi vonatkozások kidomborítására alkalmas. Azaz kiválóan megfelel arra, hogy a “megközelíthetetlen vezető” imázsát lebontsa és átformálja valami sokkal emberibbé. Az erősen egyéni megközelítés, az egyes szám első személyben megfogalmazott üzenet nem arra szolgál, hogy az előírt teljesítményszámokat, a konkrét mutatókba csomagolt célokat fogalmazzuk meg. Nem zárszámadás ez, hanem vezércikk!

Épp úgy, ahogy a céges karácsonyi partin nincs helye a részletes teljesítményértékelésnek, különös tekintettel a veretes kritikának, (azt már előtte egy másik fórumon célszerű megtenni), úgy a vállalatvezetői véleménycikk is inkább a csapásirányok kijelölésére, mintsem a pontosan körülírt elvárásokra korlátozódik. 

Csak pozitívan

A jó vezércikk a jövőbe tekint, mindig pozitív kicsengésű! Még ha egy katasztrófa adja is az aktualitását, abból is a helyreállítás, segítségnyújtás kapcsán célszerű a humánumot, a segítő szándékot kiemelni. Nem, nem a “hurrá optimista” írásokra gondolok, az álságosság, a “jó embernek látszani akarás” ugyanis hamar kiszúrható.

Fókuszban

Talán még ennél is lényegesebb elem, hogy a vállalati hierarchia csúcsán levő személy/vagy személyek ezáltal kaphatnak lehetőséget arra, hogy személyes gondolataikat megosszák a dolgozókkal (vagy a külsős partnerekkel). Ez az a felület, ahol helye van a privát, tanulságot hordozó történeteknek, emlékeknek, a személyes narratívának. Persze, csak a megfelelő terjedelemben. Nem “egész estés” memoárokra van szükség, az emlékiratainkat majd egyszer, bőrkötésben adjuk ki! Itt és most elegendő lesz egy 3-5 ezer karakteres (másfél-két gépelt oldalnyi), jól megírt szöveg. 

Vezető anyag, vezető helyen

Az viszont nem elég, ha a nyomtatott újság 14. oldalán (vagy a weboldalon egy sokadik aloldalon) valahol eldugva jelenik meg az anyag. A vezércikk – ugye, milyen meglepő? – vezető helyen kell, hogy megjelenjen. A nyomtatott újságok esetében a címoldalon, esetleg a 3. oldal felső részén, esetleg az újság hátoldali, frekventált részén.
Szubjektív jellegéből adódóan a vezércikk megköveteli az aláírást és szerencsés (különösen, ha nem egyetlen személy, hanem egy team írja “vetésforgóban” a szövegeket), ha szó szerint arcot is adva a gondolatoknak, fotót is mellékelünk hozzá.
Fotókészítésben nem vagyunk otthon (de természetesen partnereink segítségével ebben is segíthetünk), ám ha kedvet kaptál a vezércikk íráshoz, keress bennünket! Indítsuk együtt az új évet!