A legidősebb aktív munkavállaló ma, Magyarországon (nyilván már bőven a nyugdíjon túl) nagyjából 75 éves lehet. (Tudunk egy 100 éves, még praktizáló háziorvosról, de az ilyen eset nyilván olyan ritka, mint a kertésznadrágos fehér holló.) Ugyanakkor a leghamvasabb dolgozó épp csak betöltötte a 16. életévét. Hogyan ért szót egymással és feletteseivel ez a két markánsan eltérő generáció, és a vezetőség hogyan lesz úrrá ezen bábeli zűrzavaron? Létezik egyáltalán egységes “nyelv”, amellyel a munkahelyi patchwork minden elemét egyformán képesek vagyunk megszólítani? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat – a téma kimeríthetetlensége okán kivételesen most a megszokottnál hosszabb cikkben.
Ha a nyugdíj után munkát vállalók szűk csoportját is ideértjük, akkor azt láthatjuk, hogy a mai munkaerőpiacon négy nemzedék van jelen. És ennek a négy generációnak nemcsak a munkamorálja, a munka-magánélet egyensúlyáról kialakított véleménye, a digitális eszközökhöz való kapcsolata más, de a velük való kommunikáció módjában is erősen különböznek. Még akkor is, ha egy-egy nemzedéket nyilván nem tekinthetünk homogén masszának.
A differencia leginkább akkor válik feltűnővé, amikor egy vegyes életkorú csapat egyik fele megérti az üzeneteket, a másik meg nem, vagy épp nem reagál azokra. Ha az a cél, hogy valamennyi munkatárs dekódolja és teljesítse az elvárásokat, akkor érdemes, sőt kifizetődő az életkoruknak megfelelő módon és az általuk preferált csatornákon tudtukra adni azokat. (Magyarán ma már nem elég egyetlen kommunikációs platform használata.) Még akkor is, ha ez nem minden esetben szimpla történet, de azért nem is egy hadronütköztetés…
Baby boomerek – a munkaerőpiac doyenje
A hihetetlen munkabírásukról elhíresült baby booemereknek a II. világháború befejeztét követően és az 1960-as évek közepéig bezárólag születetteket nevezzük. Innen is ered a generáció elnevezése, hiszen a világégést követően robbanásszerűen megugrott a születésszám. (E zárójeles mondat erejéig, azért emlékezzünk meg a hazai születésszabályozás terén elévülhetetlen érdemeket szerző Ratkó Anna egészségügyi miniszter munkásságáról is.)
Ez a nemzedék az élőszó, – papír alapú nyomtatott szöveg – telefon kommunikációs koordináta rendszerében nőtt fel, s noha mára többségük viszonylag jól elboldogul a különféle digitális eszközökkel, olyan szintű rutint nem szereztek használatukban, mint a náluk fiatalabbak.
A mostani 60-asok, 70-esek történelmi hátterüknek köszönhetően tiszteletben tartják a vállalati hierarchiát, a felülről jövő utasításokat. Talán a most jelenlévő generációk közül ők az egyetlenek, akik képesek dekódolni a “kerül megrendezésre”, “kerül kialakításra” kifejezéseket és még csak meg sem ütköznek rajtuk.
Szemtől szemben
Kifejezetten értékelik, ha a vezető szóban mondja el, mik az elvárásai, ők ugyanis még töretlenül hisznek a szemtől szemben történő kommunikációban. Ha ez nem lehetséges, a telefonhívás is épp ilyen hatékony lehet esetükben, ugyanis ők – a vonalas telefonon szocializálódva – szinte azonnal felveszik a készüléket vagy visszahívják a hívó felet.
Hálásak a személyes találkozókért, az “értekezletek” – pláne, ha utána emlékeztetőt kapnak az ott elhangzottakról – nem idegenek tőlük.
Amennyiben nem várjuk el tőlük, hogy egy végtelen litániából hüvelyezzék ki a lényeget, még a hosszabb szövegek sem nem riasztják őket, akár papír alapon, akár emailben találkoznak velük (feltéve, hogy megfelelő pl. 12-14-es betűmérettel írtuk azokat), így a vállalati kommunikáció során élhetünk ezekkel az eszközökkel.
Magyarul tökéletes célközönségei a vállalati lapnak, faliújságnak, weboldalnak, rádiónak. Ezzel szemben a chatben, hangüzenetként érkező megkeresések – kiváltképp, ha azokra azonnal reakciót várunk el – nem biztos, hogy esetükben megfelelő hatékonyságúak lesznek.
Oszd meg és teremts átmenetet!
A munkaerőpiac rangidőseiként egyfajta egészséges hiúság munkál bennük, már ami a tapasztalatukat és szakmai hozzáértésüket illeti. Ha a velük való kommunikáció során támaszkodunk erre a rutinra és hangsúlyozzuk, hogy fontos számunkra a szaktudásuk (különösen, ha ez részünkről nem csupán egy jól hangzó szlogen), az értékes és lojális dolgozókkal megkönnyítjük az együttműködést.
Hasznos tipp a rangidős kollégák “know how-jának” írásos vagy audiovizuális formában történő megőrzése, mert így kiváló szakmai fogásokkal gazdagodhatnak a fiatalabb munkatársak, másrészt a tudást átadó személy is értékesnek, a csapat megbecsült tagjának érezheti majd magát.
A nem is annyira ismeretlen X
Az óvatos gazdasági stabilizálódás időszakában, a ‘60-as évek közepétől a 80-as évek elejéig tartó időszak szülötteit nevezzük X nemzedéknek. Igazi hibrid korosztály ez, ami az analóg és a digitális világban is eligazodik. Digitális bevándorló elnevezésük Douglas Couplandnek (más források szerint Marc Prenskynek) köszönhető, előbbi hivatkozott rájuk így az X generáció című könyvében.
De ők a szendvics generáció is, akik egyszerre két nemzedékről gondoskodnak: saját gyerekeikről és segítségre szoruló szüleikről. Épp ez az alkalmazkodóképesség, munkabírás, önállóság teszi őket a munkaerőpiac talán legterhelhetőbbjévé. A “hónap dolgozóinak” nemzedéke elkötelezett az őket foglalkoztató vállalat és szakmája iránt is.
Ennek a generációnak már annyit kellett a “sorok között” olvasnia, hogy egy életre elege lett a rejtett üzenetekből. Hozzájuk tiszta, egyenes beszéddel célszerű közeledni – akár írásban, akár a személyes beszélgetés során.
Tanulékonyságuknak és a gyakran hangoztatott alkalmazkodó képességüknek köszönhetően meglehetősen otthon vannak a különféle digitális platformokon. Bár nem ők a multitasking bajnokai, szívesen veszik, ha rövid – és a rövid valóban rövidet jelent! – hangüzenetek formájában kapják meg a fontos tudnivalókat, így akár egy teljesen más tevékenység közben is értesülhetnek a feladatokról. Esetükben a híreket zenével vegyítő vállalati rádió kiváló kommunikációs csatorna lehet, de könnyedén értelmezik a folyamatábrákat, a szemléletes grafikonokat, videókat is.
Jól tudják, hogy “egységben az erő”, ennek ellenére a mindenkire vonatkozó utasítások helyett célszerű kisebb egységekre, akár személyekre bontva dedikálni a feladatokat és mindezt írásba is adni nekik.
Mivel többségük nem igazán érti/használja a szlenget, az idegen nyelvű rövidítéseket, (pl. btw, t2yl, 4U) így ezeket elkerülve üzenteink lényegretörőbbek és könnyebben dekódolhatók lesznek.
Míg az eggyel idősebb generáció akár szombaton este is fogadja a főnök telefonját vagy válaszol üzeneteire, a mai 50+-osok nagyra értékelik a magánélet szentségét. Esetenként, “tűzoltás jelleggel” kérhetünk tőlük extra munkavégzést, de a rendszeres hétvégi vagy a szabadság idejére időzített feladatok, sőt akár csak az erre vonatkozó emailek/telefonhívások is hamar erodálják a céghez való lojalitásukat.
Közhely, de igaz: felgyorsult életünk nem kedvez a hosszú emaileknek, tervutasításoknak. Az X generáció legalább hallomásból találkozhatott ilyen végeérhetetlen “termelési regényekkel”, ezért boldogan lemond ezekről. Annál szívesebben veszi viszont, ha pontosan meghatározott célokat vázolunk fel és ezek eléréséhez határidőket is rendelünk.
Y generáció: a forradalom gyermekei
Generációs ábécénk következője betűje az Y. Millenniumi nemzedéknek is szokás őket emlegetni, ők az 1980-as évek első harmadától a ‘90-es évek közepéig – vagyis a digitális forradalom idején – születtek. A technológiai környezet nagy hatással volt rájuk, így egyáltalán nem idegen tőlük, hogy különböző platformokon szimultán dolgozzanak. A számítógép karjuk meghosszabbításának számít, rendszerint jól beszélnek egy vagy több nyelven.
Otthon vannak az interaktív platformok használatában, nem riadnak meg, ha online kell prezentálniuk. Az üzenetküldő alkalmazások használata mindennapos számukra és a közösségi média törzsközönségét is ők teszik ki.
Számos csatornán lehet őket megszólítani, feltéve, hogy kommunikációnk lényegretörő. A “forradalom gyermekeihez” méltó módon szeretik tudni, hogy munkájuk hogyan és mennyiben járul majd hozzá a végső eredményekhez. Sikerorientáltak, ezért a velük való kommunikációban is érdemes a fejlődésről, a karrierépítés lehetőségéről szót ejteni.
A mai 30-asok, 40-esek számára természetes, hogy egy aktuális feladatot “négykezesben” kell elvégezniük – akár tengerentúli kollégákkal. Bár esetükben tökéletesen működik az “Egy mindenkiért, mindenki egyért” elv, ez nem jelenti azt, hogy számukra ne lenne fontos a visszajelzés az egyéni teljesítményükről.
Digitális jártasságuk lehetővé teszi a “több hangszeren” való játékot, ezért a vállalati intranet, honlap, belső chat, social media csoport, email, videó- vagy hangüzenet egyaránt kiváló eszköz az elérésükre.
Az előző generációk példájából okulva viszont még élesebb határt húznak a munka és magánélet között. A rendszeres hétvégi feladatkiosztásokat, azonnali válaszokat igénylő leveleket csak rövid ideig tolerálják, annyira, hogy sok esetben ezeket meg sem nyitják. A magánéletbe való beavatkozással kapcsolatban határozottan és őszintén elmondják véleményüket, de szerencsére ugyanilyen egyenes beszédet várnak el feletteseiktől is.
Z-k – a munkaerőpiac gólyái
A munkaerőpiac újoncai valamikor az 1990-es évek közepétől nagyjából a 2010-es évek első feléig sírtak fel. Együtt nőttek fel az okos telefonokkal, az érintőképernyővel, az elektromos autó bummal, így nem meglepő, hogy jelenleg ők a digitális világ nehéztüzérsége.
Valamennyi csatornát imponáló magabiztossággal használják – gyakran egyszerre. Kis túlzással a közösségi média a második otthonuk és ennek hatásai meg is látszanak. Az interneten egy kattintással szinte minden azonnal elérhető (ennél fogva figyelmük tartóssága is jócskán alatta marad az idősebbekének) és ugyanezt a tempót várják el kollégáiktól is.
Kommunikációjuk oroszlánrészét a chatelés és a videótelefonálás teszi ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy náluk a személyes interakció háttérbe szorul. Ha egy Z generációsnak meg kell beszélnie valamit, szinte biztosak lehetünk benne, hogy telefonálás helyett inkább üzenetet küld.
Hangsúlyozom, egyetlen generációra sem húzható egy mindenkire érvényes sablon, de azért nagy vonalakban megfigyelhetők tipikus jellemzők.
Általánosságban elmondható, hogy az azonnaliságot kínáló internet számlájára írható az, hogy a Z generáció jellemzően nem igazán fogékony a hosszabb, nagyobb elmélyülést igénylő írásos tartalmakra. Inkább a kisebb porciókban felszolgált, kompakt – szöveges vagy audiovizuális – ismeretek azok, amik esetükben igazán jól működnek. A módszer nagyban megkönnyíti pl. a betanításukhoz szükséges információátadást.
A Z generáció swot analízise azért a hiányosságok mellett bőven tartalmaz pozitívumokat is. Minden platformot szívesen és gyakorlottan használnak, ha azon gyorsan elérik a kellő információt – a hosszas böngészéshez, a nehézkesen navigálható weboldalakhoz, a véget nem érő monológokhoz nincs türelmük. A formális nyelvezettel szemben hálásak a fiatalosabb megfogalmazásért, ám attól még nem lesz “cringe” a céges kommunikáció, ha nem akarjuk a “napi kottát” szlengben tolni.:)
Tudás konzerv
A generációk közti hézag kitöltésére kiváló módszer a korábban említett cégen belüli mentorprogram. Így például a baby boomerek kivesző tudását e nemzedék veheti át és alakíthatja XXI. századivá, feltéve, ha a lépéseket és az átörökített információkat megfelelően dokumentáljuk.
Munkaadóként a velük való kommunikáció során azonban azt mindenképp érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a fiatalok a feedback terén is gyors tempót diktálnak. Munkájukkal kapcsolatban is azonnali visszajelzést várnak. Nem elég az év végi teljesítményértékelésben egy fél mondattal elintézni a dolgot. A gyors reakcióidő – legyen az írásban vagy szóban – a velük való harmonikus együttműködés alapfeltétele.
Alfák és kérdőjelek
Még diákmunkásként sem jelentek meg a munkaerőpiacon az alfák, ők ugyanis 2010 után születtek. Nagyjából akkor, amikor a világ megtanulta az “App” szót. Az alfa generáció elnevezést Mark McCrindle ausztrál demográfus használta először, ezzel kívánta jelezni, hogy velük egy merőben új korszak született, ahol a technológia minden korábbinál fontosabb szerepet játszik. Ebből következően a digitális kütyük az alfák mindennapi életének szerves részét képezik, náluk elmosódik a határ a valós és a virtuális világ között. Digitális képességeiknek hála, pillanatok alatt kezelni képesek mindent, aminek gombja, érintőképernyője van.
Kis túlzással az anyatejjel együtt szívták magukba a tudást. De ha figyelembe vesszük a tényt, hogy egy európai felmérés szerint az óvodások 50-70%-a rendszeresen használ tabletet és villámsebesen szörfözik az interneten, már nem is tűnik annyira túlzónak az iménti kijelentésem.
Két világ határán
Az alfák figyelem megosztó képessége egészen hajmeresztő, a feladatok között boszorkányos ügyességgel lavíroznak. Igaz, a pszichológusok szerint ennek nagy ára van: figyelmük meglehetősen illanékony.
De az is igaz, hogy az állandóan változó technikai környezet innovatívabb gondolkodást vár el tőlük, így az őket megelőző generációknál még gyorsabban tanulják meg az új eszközök használatát.
Amennyire otthon vannak a virtuális univerzumban, sok esetben annyira elveszettek a valóságban – a szakemberek szerint a két világ közti egyensúly megtalálása komoly kihívást jelent majd nekik. Kommunikáció alatt gyakran kizárólag az online kommunikációt értik, a személyes megbeszélések, a szóbeli meggyőzés, a látható emberi reakciók dekódolása számukra nehézségekbe ütközhet.
Nagy kérdőjelek tehát ők a hiányosságaikkal és a vitathatatlaan pozitívumaikkal együtt. Érdemes megismerni őket. Arra azonban, hogy milyen munkaerő válik e nemzedék tagjaiból, és hogyan lehet velük hatásosan kommunikálni, csak évek múlva kapunk választ.
Források:
https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/3083/1/VT_2017n10p10.pdf
https://powell-software.com/resources/blog/communication-styles/
https://hu.bluecolibriapp.com/blog/belso-kommunikacio-generacioknak
https://www.awh.hu/blog/digitalis-bennszulottek-vagy-digitalis-bevandorlok
https://mccrindle.com.au/article/topic/generation-alpha/generation-alpha-defined/
