Néhány nappal az 1999-es napfogyatkozás 25. évfordulója és a Perseidák aktuális látogatása után interjúztunk Rezsabek Nándorral. Az időzítés tehát majdnem tökéletes volt ahhoz, hogy a Rezsabek Nándor ScienceBlog és a Planetology.hu alapítójával, szerkesztőjével a tudományos ismeretterjesztés pedigréjéről, az áltudomány vudu papjairól és a Dunning-Kruger hatásról beszélgessünk – a régi ismeretségre való tekintettel, tegeződve.
Geográfus, környezetkutató, üzemmérnök és tudományos újságíró vagy. Szóval, akkor tulajdonképpen ki is az a Rezsabek Nándor?
Ha mindenképpen rangsorolni szeretném a tevékenységeimet, akkor a tudományos ismeretterjesztést emelném ki. Amatőrcsillagászként kezdtem, de ma már a megfelelő szakképesítés birtokában a felsőoktatásban órákat is adok, és persze számos, a tudományos munkához elengedhetetlen publikációt is írtam. Jelenleg a PhD fokozat elérése a célom. Egyformán fontosnak tartom a tudományos mélységet és a széles körben végzett ismeretterjesztést. Szóval, válaszolva a kérdésedre: mindenek előtt ismeretterjesztőnek vallom magam, aki nem autodidakta módon lett “igehirdető”, hanem a releváns tanulmányok és gyakorlat birtokában osztja meg a tartalmait.
Mind a ScienceBlog, mind a Planetology vállaltan ezzel a “népnevelő” célzattal jött létre?
Sok más ismeretterjesztő (vagy azzal a szándékkal indított) oldallal szemben a Planetology esetében nálunk többségében képzett szakemberek: kutatók, oktatók írják a cikkeket. Ez a profizmus, a mélyebb ismeretanyag garantálja a hiteles, bizonyítható információkat.
Újra és újra visszakanyarodsz a szaktudás fontosságára, pedig sokak szerint a “szakértelem csak egy bolsevista trükk”…
Nem lehet kijelenteni, hogy kizárólag csak a profik végezhetnek említésre méltó tudományos munkát. Például az amatőrcsillagászok között is vannak, akik munkája kifejezetten jó. Már csak azért is ezt kell mondanom, mert én is a műkedvelő csillagászat felől érkeztem, aztán kanyarodtam el a földtudományok irányába. Ettől függetlenül azt hiszem, azért abban egyetértünk, hogy egyfajta stabilitást ad a tudományos ismeretterjesztő munkának, ha van egy szakképesítés is a háttérben.
Nem szeretnék senkit megbántani, de jó néhányan akadnak, akik a megfelelő képesítés/tudás hiányában egy másik területen próbálják “edukálni” a követőiket. Így fordulhat elő, hogy természetgyógyásszal, amatőr lélekbúvárral találkozhatunk, de amatőr atomfizikussal nem…
A ScienceBlog egyik legolvasottabb sorozata a “Tudományos kalandozások”. Tudatos volt ez a címválasztás, hogy az érdeklődők ne riadjanak meg a fajsúlyos ismeretektől vagy csak jól hangzott?
Valóban, a ScienceBlog legvirulensebb rovata a Tudományos kalandozások, ami leginkább földtudományi és környezettudományi témákkal foglalkozik. Korábban több néven is futott, végül ennél állapodtam meg. Az oldal elnevezésére (Science) pedig a nemzetközi elérések miatt esett a választásom, úgy éreztem, hogy ezzel nyilvánvalóvá tesszük ténykedésünk irányvonalát.
Abszolút csak a kedved határozza meg, hogy holnap az olvasók mit találnak a blogodban, vagy azért figyeled a közönségigényeket is?
Korábban valaki megjegyezte, hogy öncélú a blogom. Annyira igaza volt, hogy válaszoltam is neki: valóban
a világ legöncélúbb oldala az enyém, mert arról írok, ami engem érdekel. Legyen az egy utca, egy emléktábla. Amerre járok, onnan igyekszem helyszíni tudósítást küldeni, ez egyszersmind keretet is ad a munkámnak.
És hogy mennyire az én világomat tükrözi ez, azt talán a TikTok oldalam igazolja a legjobban. Rövid videóim aláfestő zenéiként általában – a kedvenceimet – progresszív rockot vagy heavy metalt választok, annak ellenére, hogy tudom, ez nem minden esetben találkozik a közízléssel.
A Planetology.hu honlapunk (a magyar bolygótudományi portál) a Rezsabek Nándor ScienceBlognál jóval nagyobb bázissal rendelkezik. Ha jól emlékszem, Facebook-felülete most éppen 11 ezer követőt számlál. Az itt publikált tartalmakat olyan igényes közönség olvassa, aki fogékony a témáinkra.
Valamivel 9,7 millió fő felett van most Magyarország lélekszáma. Ehhez képest a 11 ezer követő esetetekben remek mutatónak számít. Ennyire rétegműfaj a tudományos ismeretterjesztés?
A bolygótudomány iránt nagy az érdeklődés. Jelenleg az oldalunkat organikus eléréssel működtetjük, évente kemény 4-5 ezer forintot költünk hirdetésre. Úgy érzem, ha megfelelő hátszelet (értsd hat számjegyű médiatámogatást – a szerk.) kapnánk a munkánkhoz, akár meg is tízszerezhetnénk a követőink számát.
Mondok egy példát. A nap- és holdfogyatkozással, nap-éj egyenlőséggel, meteorjelenségekkel foglalkozó cikkeink messze túlmutatnak a rétegműfajon. A közelmúltban az X-en (korábban Twitter) jelent meg egy török, témába vágó videó, amit elsőként mi vettünk át és tettünk közzé a Facebook oldalunkon. Mivel sem Törökországban, sem nálunk nem az X a legelterjedtebb social media platform, a nézettségünk elérte a 600 ezret. Még Törökországból is jó páran rákattintottak a bejegyzésünkre. Azaz, bár számossága ellenére alapvetően egy szűkebb kör látogatja az oldalunkat, azért időnként előfordulnak olyan témák is, amik a tudományos ismeretterjesztést kiemelik a rétegműfaj keretei közül.
Látjuk, halljuk, hogy ma már nem divat olvasni. Sőt, akár sikk is tudatlannak lenni. Szerinted miért kell, hogy sokkal többen olvassák az ilyen anyagokat?
Van egyfajta kettősség a mai világban. Egyfelől a legmodernebb technikai eszközöket használjuk, másrészt – szellemi szinten – a legsötétebb középkort idéző állapotba süllyedtünk vissza. Tisztelet a kivételnek.
Virágzanak az áltudományok és ezek művelőinek kiváló táptalajt biztosít a közösségi média. Néhány évtizede az ilyeneket nyilvánvalóan megmosolyogta volna mindenki. Ma több százezres követő táboruk van.
Nem az a célunk, hogy bántsuk az áltudományos vudu hívőket, csupán egészséges ellensúlyt kívánunk teremteni.
Még akkor is, ha mi sohasem leszünk olyan népszerűek és hangosak, mint az ellenoldal. Azt hiszem, valami ilyesmi miatt szeretném, ha többen olvasnák a Planetologyt vagy a többi, valóban tudományos oldalt.
Miben más egy focimeccsről vagy egy önkormányzati ülésről szóló tudósítás, mint egy tudományos ismeretterjesztő cikk?
Írtam már néhány ismeretterjesztő könyvet, azoknál autodidakta módon megtanultam, hogyan kell a tudományetikai normáknak megfelelni. A tudományos kutatásnál ugyanis nagyon kötött, hogyan kell azt szabályosan végezni, hogyan kell dokumentálni a munkát.
Most a tudományos kommunikációra vagy kifejezetten az ismeretterjesztésre gondolsz?
A tudományos publikáció jellegzetességei óhatatlanul átszűrődnek az ismeretterjesztő tevékenységbe.
Én ugyanazzal az alapossággal, felkészültséggel írom a cikkeimet, hogy ha azokat nem egy civil, hanem egy kutató olvassa, ne maradjak szégyenben. Fontos, hogy az anyagok egyszerre legyenek olvasmányosak és szakmailag kifogástalanok.
Na, meg persze a harmadik összetevő is lényeges: az, hogy amiről írok, végső soron engem is érdekeljen.
Másként kell írni egy műkedvelő csillagásznak, mint egy kollégának?
Mindenképpen. A szakterületemhez tartozó cikkeket nyilván értem, de körön kívülről érkezve már nem biztos, hogy ugyanez a helyzet. Ugyanígy járnék én is mondjuk egy orvosi vagy bármely más tudományterületről érkező szakcikkel…
Amikor edukációs céllal írok, igyekszem úgy fogalmazni, hogy az a szélesebb olvasóközönség számára is érthető legyen. Ezzel együtt azért időnként a tudományos szakkifejezéseket sem tudom/akarom kikerülni, mert a túlzott leegyszerűsítéssel azt a látszatot kelthetjük, hogy minden, amiről itt olvasnak, az olyan szimpla…
Valószínűleg ez a túlzott “lebutítás” az oka annak, hogy számos példát láthatunk arra, ahogy egy műkedvelő és egy témában otthonosan mozgó kutató csap össze. És sajnos sok esetben a laikus a hangosabb…
Most leírtad a Dunning-Kruger hatást. (a tudatlanság magabiztossága – a szerk.)
Pontosan. Nehéz kívülről megítélni, hogy hol húzódik a határ a lelkes amatőrség és a valódi tudományos munka között. És ez nem tudomány specifikus.
A szakkifejezésekkel azt szeretném érzékeltetni, hogy bár hétköznapi módon írtam le pl. egy jelenséget, azért a dolog némileg túlmutat a faék komplikáltságán.
Hogyan tudod kivédeni az elefántcsonttoronyba való bezárkózást?
A kutatók nagy része nem vállal ismeretterjesztő munkát és nem is olvas ilyen anyagokat. Véleményem szerint sokan “rangon alulinak” tartják ezt, mások pedig a kötelező publikációik teljesítésén dolgoznak, miközben igyekeznek megélni, így nem marad energiájuk az ismeretterjesztésre.
Szerencsére, a környezettan szakos oktatói munkámat mellékállásban végzem, azaz nekem ez amolyan kognitív desszert. Ha főállásban lennék tudományos munkatárs, nem biztos, hogy ugyanilyen üdítő lenne számomra a tudományos ismeretterjesztés.
Tehát felszabadító érzés, hogy nincs rajtad teljesítménykényszer, senki sem írja elő neked, hányszor és milyen témában posztolj?
Így van! Ennek a szabadságnak köszönhetően maradt meg ez nekem hobbinak, amit akármeddig tudnék csinálni. Ameddig szórakoztat engem, addig folytatni fogom. Nem mellékesen a szabadidős tevékenységem a munkámra is pozitívan hat, hiszen az itt megszerzett tudásomat a civil szakmámban is kamatoztathatom, az ott elsajátított skilljeimet pedig a tudományos ismeretterjesztő tevékenységembe is beépítem.
Mit szól ehhez a szakma? Azt mondtad: a magas tudományos körök erős fenntartással kezelik az ismeretterjesztő munkát. Hogy fogadják a te tevékenységed?
Amikor amatőrcsillagászként kezdtem a pályafutásom, nagyon hamar programszervező lettem. Aztán csillagászattörténeti cikkeket kezdtem írni. Olyan területre tettem be a lábam, ami nem annyira népszerű a csillagász berkekben.
Egy kedves ismerősöm meg is jegyezte, hogy a csillagászok a csillagászattörténeten kívül csak a csillagászattörténészeket utálják jobban. Talán azért, mert a legtöbb csillagászattörténész nem “született” csillagász, hanem kívülről, műszaki vagy társadalomtudományi körökből landolt itt. Hogy én valamelyest mégiscsak a pályáról jöttem, ezt nagyra értékelték.
Tudománytörténeti munkámat a szakemberek is elismerik.
Hasonló a helyzet a bolygótudományi ténykedésemmel is, ott természettudományos hátteremmel sikerült elfogadtatni magam. Nem veszélyeztettem/veszélyeztetem senki kutatói, oktatói pályáját, az ismeretterjesztéssel meg egyébként sem szívesen foglalkoznak.
A laposföld hívők korában mennyire van még létjogosultsága a tudományos ismeretterjesztésnek? Vagy a fotelből már mindent meg lehet szakérteni?
Néha nehéz elválasztani, hogy mikor beszélünk mémről, amit egyáltalán nem kell komolyan venni, vagy mikor húzódik valamilyen üzleti motiváció a háttérben, netán egy elvakult áltudomány hívővel van-e dolgunk. Meglepő, de ahhoz, hogy valaki konteó hívő vagy áltudományos véleményvezér legyen nincs igazán köze se az intelligenciának, se a képzettségnek.
Igyekszem nem nagyon bolygatni ezeket köröket, és azokat is békén hagyni, aki támadják őket. Nem ajánlott ugyanis túlságosan vehemensen vitába szállni egyikkel sem, mert visszafelé sülhet el a dolog.
Paradoxon, de például a Planetology oldalunkat számos – nevezzük így – alternatív valóság kedvelő olvassa, mert az írásaink adják a téziseik kiindulópontját. Az alapinformációkat sok esetben egy miénkhez hasonló ismeretterjesztő oldalról szerzik.
A tudományos ismeretterjesztők tehát erős ellenszélben dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy mindig kisebbségben lesznek, de minél bizonytalanabb a helyzet, annál nagyobb szükség van egy józan hangra.
