Nem, nem menesztették a korrektort. Szétfüstölt viszont néhány cigarettát, mire elengedte a címet. Meggyőztem, hogy így lesz figyelemfelkeltő. Ráadásul szentesíti a témát. Aztán tovább olvasta és letette a meg nem gyújtott dohányrudat. Mindig mondom neki, hogy a csoki kevésbé káros. A káros szó hallatán meg felkapja a vizet és érkezik a rikács: tudod mi a káros kisleányom? A tudatlanság, mert mindenki ért mindenhez! Az lesz a mi vesztünk, nem a néhány cigi.
Később egy tábla lilával a kezemben lekísérem a dohányzóba és engedem hadd menjen, szaladjon kifelé belőle(m) gondoltam egyetlen…
A téma nem az olvasó, mert ő mindig jó fej. Mint a vásárló, akinek mindig igaza van – csak meg kell róla győznünk őt. Aki olvas, már tett a megbecsülésünkért. A kezébe vette, felfejtette a sorokat, eljutott az agyáig és megértette. De mi a helyzet azzal, aki ír? Neki kell igazán ott lenni a szeren.
Tegyük fel, hogy 2024-et írunk, egy műanyagipari cégvezető elhiszi végre a marketingesének, hogy az emberek olvasnak. Az ő szolgáltatásáról is van mit írni, legyen hát cikk. Ez jó szó, mert műfajtalan. Vesz is egy drága tollat, aztán meg nagy levegőt és belekezd a fogalmazásba. 2024-ben vagyunk? Akkor szimplán leül a billentyűzet fölé és izzad. Kifelé magából néhány mondatot.
Jó lesz szórólapra, plakátra, facebookra, meg ha kicsit még ír hozzá, péer cikk lehet.
A fia most kapott karácsonyra új telót, kattint vele és a fotó is meglesz.
Ki is adták a csuda cikket. Teltek a napok meg a hetek, csak nem hozta az érdeklődőket, pedig megnyomták egy kis hirdetéssel online, ahogy a menye javasolta.
Itt megállhatunk. Cikk, valamilyen fotó, ráhirdet és kész. Az egész folyamat megy a kukába – minden befektetett energiával együtt. A pénzről nem is beszélve.
Ha csőtörés van a házunknál, akkor vízvezeték szerelőt hívunk. Ha megloptak minket, a rendőrséget. Miért nem hiszi el emberünk, hogy az írás szakma?
Van, aki ezt tanulta, fejlesztette, csiszolgatta, méri a szavak hatékonyságát, azok sorrendjét, gondosan faragja mondatokká a témánkat.
Ő beleássa magát – most épp – a műanyagiparba. Végignézi a folyamatot, hosszasan beszélget a cégvezetővel, a mérnökkel, a gyártásvezetővel. Együtt jelölik ki, mely termékek előállítási útját mutassák be szakszerűen, de közérthetően – ezzel több vásárlót és/vagy ügyfelet, megrendelőt, viszonteladót csábítva a cég felé. Egyazon cikk azonban sosem alkalmas mindenre is. A plakátra/bannerre nem írunk kisregényt, ahogyan a tiktok videó sem elégíti ki az alapos ismeretekre vágyó nézőt.
…
Közben elfogyott a lila táblás, meg a dohányrúd is. Megint megváltottuk a világot. A dohányzóban. Megyek és felhívom az autószerelőt, mikor mehetek a kis szürkéért. Reggel hagytam a műhelyben, ahol ez a tarifatábla fogadja az ügyfeleket:
Ha megosztod velünk a tanácsaidat: 2000.-/óra
Ha jelen vagy javítás közben: 5000.-/óra
Higgy nekünk, értünk hozzá!