- Múltbéli hibáinkból erényt is kovácsolhatunk
- A jelenlegi sikereink semlegesítik a korábbi kudarcokat
- Kezdő vállalkozásoknak nem ajánlott
- Őszinteség, önkritika és magabiztosság kell a hiteles kommunikációhoz
A LinkedInen vagy épp a Facebookon tallózva – beállítottságunktól függően – eufórikus állapotba vagy épp depresszióba eshetünk. (Értelemszerűen most csak a céges kommunikációt vesszük górcső alá, a nyaralós, vacsorázós, a gyerek kitűnő bizonyítványát közzétevős posztokat most figyelmen kívül hagyjuk.) Az ezeken a felületeken megjelenő bejegyzések ugyanis szinte kivétel nélkül hatalmas szakmai sikerekről, díjakról, a vállalkozás fölé glóriát vonó ügyfelekről szólnak. A valóságban azonban korántsem ennyire napsütéses a kép. Az ideálissá kozmetikázott (vállalkozói) élettel a tömegből nehéz lesz kitűnni.
Teljesen érthető, hogy cégvezetőként kizárólag sikereinket kommunikáljuk. Ám, ha mindenki más is így tesz, csak egy elem leszünk (az önnön dicsőségüket polírozók) halmazában. Még akkor is, ha gyakorló vállalkozóként mindannyian tudjuk, tapasztaljuk: a mai piaci környezetben a töretlen siker csak egy városi legenda.
Erősségek, gyengeségek és a többi…
Nem kell ahhoz SWOT analízist készítenünk, hogy korábbi hibáinkról, gyengeségeinkről is beszélni merjünk. Ám, ahhoz, hogy múltunk feltárása működő kommunikációt és ezen keresztül üzleti hitelességet eredményezzen, elengedhetetlen az őszinteség, a kellő magabiztosság és siker.
Az egyensúlyt pedig épp az teremti meg, hogy a mérleg egyik serpenyőjébe kikezdhetetlen szakmai tudásunkat, elismertségünket, a másikba pedig egy-egy régebbi kudarcunkat pakoljuk.
Meglepő módon utóbbi mégsem nullázza le le nimbuszunkat, hanem megfelelő kontrasztot ad majd jelenlegi eredményeinkhez.
Bevállalósok előnyben!
A social médiában történő gyónásnál nincs szükség arra, hogy ruháinkat megszaggatva, fejünkre hamut szórva valljuk be töredelmesen bűneinket, de a történések önkritikus szemlélete és az esetből levont konzekvencia nélkülözhetetlen.
Persze, ahhoz, hogy a kívülállóknak vállalkozói élete mélységeibe is betekintést engedjen valaki, meglehetősen bevállalósnak, őszintének és nem utolsó sorban szakmailag megbecsültnek kell lenni. Ez a jelenlegi elismertség, hitelesség teszi semlegessé, megbocsáthatóvá a múltban elkövetett bakikat, amelyek bármekkorák is voltak, nem befolyásolták kedvezőtlenül azt az utat, amit azóta bejártunk.
Ha kommunikációnkban felvállaljuk, hogy mi sem vagyunk tévedhetetlenek és a bölcsek köve momentán nem nálunk van, jó eséllyel olyanokat is magunk mellé állíthatunk, akik eddig nem gondoltak ránk partnerként.
96 éves történet
Steve Jobs vagy J. K. Rowling kanosszajárását valószínűleg már mindenki ismeri, aki valaha járt már motivációs tréningen, de Mickey egér megszületésének története talán nem ennyire közismert. Az idén 96 éves Micky ugyanis kezdetben még egyáltalán nem hasonlított egérre, sokkal inkább egy nyúlra. “Leánykori neve” Oswald, a szerencsés nyúl volt, akihez az animációs filmek mogulja, Walt Disney nagy reményeket fűzött. Ám, hogy pár évtizeddel később a gyerekszobák falát ne Oswald nyúl figurás tapéták díszítsék, az kellett, hogy Disney első rajzfilmstúdiója csődbe menjen, és az Universal Stúdióval szemben egy komoly szóváltást követően jó pár százezerrel dollárral egyetemben elveszítse az “aranytojást tojó nyúl” szerzői jogait is.
Mickey egér születik
Disney azonban hitt magában és a tömegeket megmozgatni képes rajzfilm karaktereiben. Így a hozzá végletekig lojális kollégájával, Ubbe Ert Iwerks animátorral egyetlen éjszaka alatt átfazonírozták Oswaldot egérré. Nagyjából a ma ismert formáját ekkor nyerte el Mortimer (ekkoriban még ezen a néven futott a világ legnépszerűbb rágcsálója, mígnem Walt Disney felesége át nem keresztelte Mickeyre), majd a ‘30-as években kissé újragondolták, gyerekbarátabbá tették a figurát. Ezt azután jó érzékkel bedobták a marketing gépezetbe, hogy segítségével egy addig soha nem látott birodalmat építsenek.
Hitelesség: honnan hová?
Mint látható, Walt Disney pályakezdéséről sok minden elmondható, csak az nem, hogy egyenes vonalú egyenletes mozgással tört volna a (hollywoodi) csillagok közé. Az imént vázolt karrier-szépséghiba mégsem csorbítja eredményeit. (Hogy mennyire értünk egyet a mindent eluraló “elegeresedéssel”, az viszont egy külön cikk témája lehetne.) Sőt, épp ezek a döccenők rajzolják ki hajszál pontosan, hogy honnan hová is jutott el a rajzfilmguru, és teszik eredményeit nagyító alá. Nem véletlen, hogy ma már alig-alig emlékszik valaki Oswaldra, a szerencsés nyúlra, ellenben a fekete-fehér egérre annál többen.
És hogy az iménti történetet megőrizze az emlékezet, az kellett, hogy interjúkban, posztokban, szakmai blogokban a témát időről-időre elővegyék ahelyett, hogy agyonhallgatták volna. Kommunikációs eszköztárunkba mi is bátran beemelhetjük a miénket, hiszen kiváló storytelling alapanyagot biztosítanak. És talán – mivel már időben jócskán mögöttünk vannak ezek a történések – most már kellő távolságból és kellő öniróniával tudunk róluk beszélni.
Régi motorosok, figyelem!
Nyilván, a recept csak “visszafelé” igaz. Egy kezdő vállalkozás, amelyik épp első üzleti ballépésének következményeit nyögi, nem teszi ki szívesen az ablakba méretes fiaskóját.
Azzal ugyanis, hogy az ominózus cég mindjárt a startkövön hibázott egy emeleteset, nem igazán lehet új ügyfeleket becsábítani. (Tehát ebben az esetben nem a cégméret, hanem az időtényező és eredményesség lesz az iránymutató.)
A stabil háttérrel rendelkező, a szűkebb/tágabb szakmai közönség körében már nevet szerzett vállalatok viszont megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy külső és belső kommunikációjukban esetleg korábbi hibáikat is megemlítve hiteles képet fessek magukról. Hiszen a számok úgyis őket igazolják és ez az őszinteség nem ront majd a PR-jukon. Sőt.
Bónuszként a “merjünk tévedni is” elvet vallók üdítő színfoltjai lesznek a közösségi médiának, ami megint csak extra láthatóságot biztosít majd nekik a céges felhozatalban.
Szó szerint egy pár példa a fentiekre:
https://certunion.com/kf-avagy-a-10-10-kidobott-otlet-dicserete/
