- A rólunk megjelenő hír első sorban nekünk fontos, nem a sajtónak. Adjunk hírt magunkról!
- Az információk hírértéke az idővel egyre csökken
- Az 5W szerint írjuk meg a sajtónak eljuttatandó anyagot, vagy bízzuk ezt egy PR ügynökségre!
- Azt, hogy egy hír megjelenik-e egy adott orgánumban, a médium jellege és az információ hírértéke határozza meg.
A címben szereplő kérdést a minap egy sajtóban megjelent tudósítás alá kommentelte egy elkeseredett hozzászóló. Az ominózus cikk történetesen egyik ügyfelünk látványos sikeréről szólt, amit az orgánum – lévén nem kis eredményről beszélhetünk – érdemesnek tartott megjelentetni. Szerettem volna ott, helyben válaszolni a kérdezőnek, de ugye, a közösségi média nem alkalmas az ilyen esszékérdések mélységében történő kifejtésére. Szóval, ezt az írást minden bántó szándék nélkül, afféle “nyílt levélnek” szánom a kedves kérdezőnek.
Hogy egyik témával miért, a másikkal pedig miért nem foglalkozik a sajtó, annak számos oka lehet. És hogy megértsük a miérteket, nem árt kicsit tisztában lenni az újságkészítés kulisszatitkaival.
Amiről nem tud a sajtó, arról nem is adhat hírt
Az első és legjelentősebb szempont, hogy a sajtó csak arról tud hírt adni, ami a tudomására jut. Bár a szerkesztőségek egy részében még mindig az a gyakorlat, hogy az újságírók jó pár órájukat “témabányászattal” töltik, azaz kapcsolataikon keresztül írnivalót keresnek, jelen van egy másik irányzat is.
Míg előbbi esetben, a klasszikus módon jár el a sajtómunkatárs, addig a másik módszer inkább a “ha a hegy nem Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez” alapon a szerkesztőségbe becsordogáló, készregyártott információkra épít.
(Figyelem: sok esetben az általános email címekre (info@akarmi.hu; szerkesztoseg@barmi.hu) érkező leveleket nem, vagy csak késve olvassák, így célravezetőbb információnkat egy konkrét sajtómunkatársnak címezni.)
Azaz, ha a zsurnaliszta “informátori bázisából” senki nem tájékoztatta az eseményről és magától az érintettől sem kapott erről hírt, akkor bizony sanszos, hogy egy sor sem fog megjelenni az ügyről.
“Napilapot szerkesztünk, nem történelemkönyvet!”
A másik kapitális hiba, amit még azok is gyakran elkövetnek, akik egyébként tisztában vannak a fenti metódussal az az, hogy “ezeréves” történéseket próbálnak rásózni az adott orgánumra. Legtöbbször akkor fordul ez elő, ha a sajtóban a konkurencia beelőz egy hírrel, így aztán a kommunikációs kényszer okán ki kell találni valamit, amivel szépíteni lehet a dolgon.
Egy volt főszerkesztőm akkor, amikor a reggeli értekezleten egy ilyen finoman szólva is penészes, 3-4 napos hírt tálaltunk fel újdonságként, csak annyit jegyzett meg morózusan: Napilapot szerkesztünk, nem történelemkönyvet!
Nyilván a konkrét információ szavatossági idejét nagyban befolyásolja, hogy az adott orgánum milyen időközönként jelenik meg. A napilapokba kívánkozó témák értelemszerűen hamarabb avulnak, mint a heti/havilapba, netán szaklapokba, periodikákba illők. (Az online médiumoknál pedig mivel azok akár naponta többször is frissülhetnek, még hangsúlyosabb ez a kérdés.) Persze, van az a pénz, amiért az Aranybulla idejéből származó hírt is lehozza egy-egy orgánum, de ezt fizetett PR cikknek hívják.
Bar kochba és telepátia nélkül
És ha megosztottuk az adott médiummal a hírt, sőt arra is ügyeltünk, hogy “primőr árut” tálaljunk fel, még mindig van egy banánhéj, amin elcsúszhat a szépreményű projekt.
Ahhoz ugyanis, hogy az újságíró dolgozni tudjon az információval, annak – micsoda meglepetés! – informatívnak és kellően részletesnek kell lennie.
A műkedvelő sajtósok pedig ezen a ponton szoktak elhasalni.
Ha nincs PR/marketing csapat a háttérben, aki összeállítsa a komplett sajtóanyagot, akkor tetszik-nem tetszik, a cégből egy arra kijelölt személynek kell kézbe vennie a dolgot.
Az ő feladata lesz világosan és a lehetőségekhez képest röviden, lényegretörően leírni azt, amit szeretnénk viszontlátni az újságban.
Bár tapasztalataim szerint az igazán jó újságírók meglehetősen fejlett telepatikus képességekkel rendelkeznek, a hír megírásánál nem célszerű kizárólag erre hagyatkozni.
Még abban az esetben sem, ha a sajtóanyaghoz egyébként mellékeltük a telefonszámunkat. Az ugyanis nem feltétlenül jó, ha az elengedhetetlen részleteket úgy kell „kibarkochbázni” a címzettnek, a telefonos segítségkérés pedig csak még pár órával/nappal tolja el a fontos hír sajtóban való megjelenését.
Az 5W szabálya
Mi az, aminek tehát mindenképpen szerepelnie kell az újságnak, rádiónak, televíziónak küldött anyagban?
Célszerű a hír megírásakor az 5W szabálya szerint eljárnunk. Az angol kérdőszavak rendre W-vel kezdődnek, ezek közül egy épkézláb hírnek legalább 5-re kell válaszolnia. A fekete övesek viszont ráadásként egy hatodik szempontot is felvesznek a listára. Hogy érthetőbb legyek, egy konkrét példával szemléltetem, milyen információkat kell tartalmaznia egy szabályos hírnek.
- Who? (Kicsoda?) – ebben a menüpontban pontosan megnevezzük azt a személyt vagy szervezetet, akiről/amiről szól a hír. Pl. Czimmer Bálint, a Pécsi Pollack Mihály Technikum volt tanulója
- What? (Ez tulajdonképpen a “mit csinált?” kérdést takarja.) Pl. A szobafestők Európa-bajnokságán első helyezést ért el.
- When? ((Mikor?) 2023. október 29-én
- Where? (Hol?) Pl. A Lengyelországban szervezett kontinensviadalon
- How? (Hogyan, vagyis milyen körülmények között? Ez a kifejtős rész, tehát itt részletezzük a történteket) Pl. A versenyen milliméter pontossággal kellett tudni tapétázni, a falra színes sokszögek festése szabad kézzel, de a hibátlan glettelés vagy a maszkolószalag nélküli ajtó-díszcsík körbefestése is a feladatok közé tartozott.
Ha a fenti komponensekből megírtuk a hírt, máris nagy lépést tettünk afelé, hogy a számunkra lényeges információ megjelenjen a sajtóban. Természetesen egyéb részletekkel tovább cizellálhatjuk az információt, de ez a pár mondatos szösszenet a legtöbb esetben elég lehet ahhoz, hogy felkeltse néhány médium figyelmét. Amennyiben a megcélzott orgánum ennél bővebben kíván tudósítani, vagy – példánknál maradva – interjút szeretne készíteni a nyertessel, a megadott telefonszámon egyeztetheti ezt a levél feladójával.
Gombhoz a kabátot, médiumhoz a megfelelő hírt!
Hogy ez 100%-os garanciát jelent-e arra, hogy majd az országos sajtóban és egyéb platformokon kap szárnyra a hírünk? A válaszom: nem. Azt, hogy az egyes sajtótermékekben mi és mi nem jelenik meg, az adott szerkesztőségek döntik el, a befutó információkat pedig a hírértékük szerint osztályozzák. És értelemszerűen, az is sokat nyom a latban, hogy a nekünk kedves esemény közérdeklődésre tart-e számot, vagy illik-e a lap/tv/rádió profiljába. Így bármennyire is fontos számunkra, hogy Manyika néni 43 év munkaviszony után nyugdíjba vonul, nem biztos, hogy megüti az országos sajtó ingerküszöbét, de településünk önkormányzati lapja vagy a megyei újság számára érdekes lehet.
Az is előfordulhat, hogy bár nagy horderejű információt szeretnénk megjelentetni, egy még jelentősebb külföldi vagy hazai történés egyszerűen kiüti azt a nyeregből.
(2001. szeptember 11-én a betervezett híreket szinte súlytalanná tették az aznapi események. A változások miatt a szerkesztőségek aznap – szerintem nem túlzok, ha azt mondom – csaknem kivétel nélkül hajnalig dolgoztak.) Ez azonban – mivel a sajtóorgánumok zöme már a hirdetésekből tartja fenn magát – nem vonatkozik a fizetett PR anyagokra, azok a szerződésben foglaltak szerint fognak megjelenni. Így, ha a cég szempontjából elengedhetetlen az információ közzététele, akkor ennél a módszernél keresve sem találhat megbízhatóbbat. Igaz, az előre legyártott PR anyag pénzbe kerül. (Az árak a több tízezertől a milliós tételig szóródhatnak a médium jellegétől és a hirdetés típusától, terjedelmétől stb. függően.) És hogy van-e olcsóbb, díjtalan megoldás, ha a fent leírtakkal nem akarunk foglalkozni?
Természetesen. A sopánkodás teljesen ingyen van.
